Az írók és költők nem csupán megfogalmazzák gondolataikat és érzéseiket, de valódi műveket alkotnak belőlük. Nincs ez másként a szerelem esetében sem. Ismerd meg a magyar költők és írók szerelemről szóló, magával ragadó sorait!
Őri István (1952- )
“Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.”
Ady Endre (1877-1919)
“Nekem a szerelem nem volt víg ajándék,
Lovagi birkózás, tréfás kopja-játék,
De volt ravatalos, halálos-víg torna,
Játék a halállal, titkos élet-forma.”
Áprily Lajos (1887-1967)
“Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmetesek a viharok
s én romló törzsű fa vagyok.”
József Attila (1905-1937)
“Ha nevetnél, én is örülnék,
Vacsora után melléd ülnék.
Te az én szivemet elkérnéd
S én hosszan, sok szépet mesélnék.”
Radnóti Miklós (1909-1944)
“Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.”
Szabó Lőrinc (1900-1957)
„Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
Szép Ernő (1884-1953)
“Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.”
Petőfi Sándor (1823-1849)
“Minek nevezzelek?
Boldogságom édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?”
Juhász Gyula (1883-1937)
“Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!”
Aranyosi Ervin (1958- )
“Szeretni, mikor nem szabad.
Közösen szőni álmokat.
Érezni, hogy fontos vagyok,
Holdam legyél, s legyek Napod!”
Babits Mihály (1883-1941)
“Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, -- hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!”
Márai Sándor (1900-1989)
“Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.”
Illyés Gyula (1902-1983)
“Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit sem mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pilanatnak.”
Endrődi Sándor (1850-1920)
“Szeretlek. Bár te gúnyolsz, vádolsz
És szívemet is elítéled:
Bevallom a rengetegnek,
hogy egyedül csak érted élek.”
Sütő András (1927-2006)
“A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!”
Forrás: http://kulter.hu/2015/12/kalapacs-ala-kerul-ady-egyik-dedikalt-kotete/
