Rengetegen gondolják úgy, hogy a magyarok a világ egyik, ha nem is a legpesszimistább nemzete. Egész témakör épül e köré a jelenség köré, mely saját elnevezést is kapott: ez a hungaropesszimizmus. Számos szakember foglalkozik a témával és érdekes következtetésre jutottak.
Magyarország ’lelki állapota’ már rengeteg kutatót és szakembert látott el kutatási témával. Újságírók és szakértők elemezték már a magyar emberek különböző dolgokhoz való hozzáállását és gondolkodását. Sajnos a számok is ellenünk vannak, hiszen Magyarország élen áll a depresszióra hajlamos nemzetek között. Sok féle vélemény és kritika látott már napvilágot a témában, rengetegen dolgozták már föl különböző médiumokban, azonban egy valamibe mindenki egyetért, hogy a magyar emberek pesszimisták és borúlátó a gondolkodásuk.
Általánosságba véve, nem annyira földtől elrugaszkodott a dolog. Ha csak példának veszünk egy élethelyzetet, hogy a világon bárhol összefut két magyar ember és beszélgetésbe elegyednek, előbb utóbb elkezdenek egymásnak panaszkodni. Tisztelet a kivételnek persze, de ha csak végig gondolom a saját szemszögemből ezt, sajnos én is megmosolygom a dolgot, hiszen tényleg szokott így történni.
A nyelvünkben rejlő erő
Az egyik, ebben a témában született kutatás alapján, Dr. Balázs Géza nyelvész és néprajzkutató munkája során született meg maga, a hungaropesszimizmus fogalma is, amit az óta szakértők is gyakran használnak. A kutató szerint népünk pesszimizmusát, az emberek lelkiállapotát és gondolkodását nagyban befolyásolja nyelvünk, hiszen ez az az eszköz, amivel a lelkünkben zajló érzelmeket és gondolatokat mások számára is érzékelhető, értelmezhető formába tudjuk önteni. Ha megvizsgáljuk hétköznapi szemmel ezt az elméletet, könnyen beismerhetjük, hogy bizony van benne valami. Irodalmunk és szókincsünk is telis-tele van negatív érzésekkel, bánkódással és szomorúsággal. Kevés olyan szép irodalmi művet tudnék felsorolni, ha kellene, amiben némi derűlátás látszik kibontakozni. Volt sportolóként előszeretettel nézek sportot én is a TV-ben és minden egyes himnusz hallatán előkerül nálam a téma, hogy „más országoknak milyen jókedvű himnuszuk van…a miénk meg mintha a temetésre mennénk”. Félreértés ne essék, csodálatosan szépnek és meghatónak tartom kicsiny országunk himnuszát és úgy gondolom, kevés más országnak van ennyire országhoz illő himnusza. De könyörgöm!
Olvass tovább, hogy megtudhasd, miért is vagyunk ennyire pesszimisták!
