Én annyira imádom a nagymamám leveseit, nemcsak azért, mert tele vannak a szeretet ízével, hanem mert egyszerűen azok a házi készítésük levesbetétek utánozhatatlanok. Olyan gazdaggá és ínycsiklandóvá teszik az összes levest, hogy nem is lehet velük betelni. Éppen ezért megkértem a nagymamámat, hogy tanítson meg engem is párra. A régi, hagyományos ízek kedvelőinek szinte kötelező ezeket ismerni. Mutatom is az egyébként filléres levesbetéteket!
Burgonyagombóc
Nekem igazából ez a személyes kedvencem, de csak mert egyébként is krumpli mániás vagyok, úgyhogy ez volt az első, amit elsajátítottam. Burgonyán és liszten kívül csak egy kis sóra van még szükség hozzá. 1 kg burgonyát (lehet kisebb adagokkal is dolgozni persze) megpucolunk, apróra felvágunk, és bő sós vízben megfőzünk. Ha megfőtt, burgonyanyomóval megtörjük, és hagyjuk kihűlni, majd megsózzuk, és annyi lisztet adunk hozzá amennyit felvesz (ez függ a krumpli típusától, de körülbelül 30-5 dkg-ra lesz szükség). Ezt összegyúrjuk, és tetszőleges, lehetőleg nem túl nagy gombócokat formálunk belőle, forrásban lévő vízbe tesszük, és 3 perccel tovább főzzünk, mint ahogyan feljönnek a víz tetejére. Szűrővel kiszedjük, és melegen tálaljuk a leves mellé.
Májgombóc
Biztos vagyok benne, hogy ez nemcsak az én kedvencem, hanem még nagyon sokan rajonganak érte. Ez a betét ráadásul nemcsak zöldség-, hanem krémlevesekhez is tökéletes. Egy igazi kuriózum, amit leginkább csak különleges alkalmakkor szoktak elkészíteni, de egy vasárnapi ebédre is tökéletes. Kicsit több mindenre lesz szükség, de még így is olcsón ki lehet hozni. Ezekre lesz szükség: 15 dkg csirkemáj, 1 szikkadt zsemle, 1 tojás, fél fej vöröshagyma, kevés petrezselyem, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál zsemlemorzsa, só és bors. Kezdő lépésként a hagymát vágjuk fel, és dinszteljük meg olajon, majd hozzáadjuk a petrezselymet is és levesszük a tűzről. Közben a zsemlét vízbe vagy tejbe áztatjuk, majd összetörjük és hozzákeverjük a hagymához, jöhet rá a zsemlemorzsa és a tojás, valamint az előkészített máj, só bors, és formálhatjuk is a gombócokat, amit belefőzünk a forró levesbe.
Zsemlegombóc
Hát meg lehet a gombócokat unni a levesben? Szerintem nem nagyon, ráadásul a zsemlegombóc nagyon laktató is, velem nem egyszer előfordult már, hogy emiatt nem is ettem második félét, de teljesen megérte. Elkészítése a következő: egy zsemlét tejbe vagy vízbe áztatunk, áttörjük egy szűrőn, majd hozzákeverünk 2 tojássárgáját, egy kis vajat, valamint 2 tojásfehérjét, és meg is sózunk, fokozatosan adagoljuk hozzá a zsemlemorzsát, hogy megfelelő állagot kapjunk. Formázás előtt érdemes benedvesíteni a kezünket, hiszen így könnyebben lehet vele dolgozni.
Lebbencs tészta
Ki ne imádná a hamisítatlan lebbencslevest? Nekem a gondatlan gyermekkoromat idézi vissza ahányszor csak ezt eszem, ezért is igyekeztem elsajátítani a lebbencstészta készítésének rejtelmeit nagymamámtól, ráadásul arról ne is beszéljünk, hogy ez az egyik legolcsóbb levesbetét. Nagymamám szerint, a lebbencsnek nincsenek titkai, az egyik legegyszerűben elkészíthető tészta, lássuk is, hogyan kell megcsinálni! 1 kg liszthez 2 tojást adunk, és annyi vizet, amennyitől a tészta könnyen nyújthatóvá válik, összegyúrjuk, kinyújtsuk, és hagyjuk kiszáradni, majd egyszerűen csak szabálytalan nagyobb darabokra törjük. Ez a mennyiség többszöri felhasználásra készült.
Csipetke
Egy jó gulyás mit sem ér csipetke nélkül, nem igaz? Nagymamám tanácsait követve: a tojáshoz annyi lisztet adagolunk fokozatosan, amennyivel összedolgozva keményebb állagú tésztát kapunk, aztán elkezdjük csipkedni, a darabokat kicsit összenyomva bele a levesbe, ha feljön a tetejére, akkor kész is, gyakorlatilag 2-3 perc alatt megfő.