Elég csak egy nagy sétát tennünk Budapesten, ahhoz, hogy az utunk során történtekből egy egész estén át meséljünk. Annyi dolog történik nyüzsgő fővárosunkban, hogy azt nyomon követni is nehéz, egy nem volt máshogy 100 évvel ezelőtt sem. Hoztunk is nektek 5+1 érdekes történetet, a 100 évvel ezelőtti Budapestről, amik nagyon jól bemutatják, hogy milyen volt az élet a fővárosban a századforduló korában.
#1: Bikaviadal az állatkertben
Igen, jól olvasod, Budapesten volt bikaviadal, olyan igazi spanyolos, méghozzá az állatkertben 1904-ben. A spanyol módra megrendezett bikaviadal kedvéért egy arénát húztak fel az állatkertben, több mint 100 évvel ezelőtt a fővárosban.
#2: Disznóvágás a Margitszigeten
Ha a Margitszigetre gondunk, akkor nem éppen a disznóvágás jut először eszünkbe, hanem sokkal inkább a gyönyörű panoráma, a szökőkút, a gyerekzsivaj, és megannyi tavaszi-nyári szabadidős program. Pedig bizony 100 évvel ezelőtt a Margitszigeten disznóvágást is tartottak, nem is akárki, hanem Krúdy Gyula. Az író ugyanis 1918-1930 között itt lakott. Apropó azt tudod, miért kapta ezt a nevet a Duna közepében található sziget? Míg a 13. században Nyulak szigete, Urak szigete, Budai-sziget, Boldogasszony szigete neveken volt ismer, a 17. században már Szent Margit szigete néven emlegették, ugaynis Árpád-házi Szent Margit IV. Béla király lánya a tatárjárás alatt tett fogadalmához híven a Domonkos-rend apácakolostorában itt élt, így ő lett a sziget névadója.
#3: Déli haragszó helyett dél lövés
Az a híres neves, legendás déli harangszó, ami még az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadallal vált hagyománnyá. Igen, már régóta harangoznak minden nap pontosan 12 órakkor, de azért voltak idők, amikor kicsit máshogy oldották meg. A századforduló Budán nem harangszóval, hanem egy lövéssel jelezték a déli 12 órát, amit a mai Toldy Ferenc Gimnázium, vagyis az akkori Budai Főreáliskola udvarán adott le az intézmény gondnoka.
#4: Nem volt állóhely
Szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy a reggeli, valamint délutáni csúcsidőkben úgy használjam a forgalmasabb közlekedési eszközöket, a metrókat, vagy a 4-es 6-os villamost, hogy az elsőre felférjek, vagy legalábbis ne kelljen nyomorognom, nemhogy ülőhelyem legyen. Pedig a századforduló után 1903-ban egy rendelettel egészen egyszerűen eltörölték az állóhely fogalmát a budapesti villamosokon, így csak annyian utazhattak a tömegközlekedési eszközökön, amennyi állóhely volt, tehát mindenkinek volt ülőhelye.
#5: Fizetős padok
De jobb is, hogy mindenki kiülte magát a villamosokon, hiszen a 20. század elején még fizetni kellett annak, aki egy pesti köztéri padon le szeretett volna ülni. Ezek a padok ugyanis Buchwald Sándor vas- és fémbútorgyáros tulajdonát képezték. Úgynevezett „Buchwald nénik”-nek nevezett alkalmazottak padról padra járva behajtották mindenkitől a díjat.
+1: Pestbuda
Bár ez még a századforduló előtti történet, de mindenképpen említésre méltó. 1873-ban a három város Pest, Buda, valamint Óbuda összevonásakor az újonnan keletkezett város majdnem a Pestbuda nevet kapta, de végül más döntés született.
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára/ Klösz György felvétele