Attila már csak azért is különleges történelmi alak, mert élete történetének két verziója van – egy történelmi és egy színes legendákkal tarkított változat, amely évszázadokkal az ő ideje után született. Habár a meséket sokan érdekesebbnek találják az igazságnál, mi most a valódi Attilláról szeretnénk szót ejteni.

Az igazi Attila-történet

Történetünk (pontosabban Attila igazi története) Belső-Ázsiában történik, a nomád hunok korában, valamikor az V. század elején. A hunok ekkoriban többnyire törzsek leigázásával töltötték mindennapjaikat. Mint minden más nomád törzsnek, nekik is egyetlen céljuk volt – hatalmuk megerősítése és megőrzése portyázás és fosztogatás segítségével. Mindezt egyedi, a többi törzs számára ismeretlen harcmodoruk és fejlett harcászati módszereik tették lehetővé.

A hunok közé született 406-ban Attila is, Mundzuk nagykirály fiaként, de a hatalom csak 28 éves korában került a kezébe, miután édesapja öccsével, Rugával egy villámcsapás végzett. Eredetileg Attila idősebb testvérére, Bledára szállt az uralkodói cím, de a hun hagyomány szerint megosztottan gyakorolhatták hatalmukat. Mindez Bleda ismeretlen körülmények között bekövetkezett haláláig tartott, 445-ig.

11 éves közös uralkodásuk során jelentős csapást mértek a Balkán vidékre, nem kevés fejfájást okozva ezzel a Bizánci (Keletrómai) Birodalomnak. A hunok végül egészen Konstantinápolyig nyomultak, majd három békeegyezménnyel később gazdagon vonulhattak vissza. A következő oldalon folytatom! 

Bleda halála után tehát Attila kezébe került a teljes hatalom, ezzel pedig kezdetét vette nyolc évig tartó uralkodása. A két testvér közül inkább ő számított a nagyravágyó, harcos típusnak. Nem meglepő tehát, hogy birodalma bővítése érdekében semmisé nyilvánította a rómaiakkal kötött békeegyezményt, majd hadjáratot indított Európa nyugati részére.

A Hun Birodalom fénykorában a Balti-tengertől egészen az Atlanti-óceánig terjedt. Attila ahová csak eljutott, pusztítást vitt magával, így érdemelte ki az „Isten ostora” megnevezést. Halálát egy váratlan belső vérzés okozta 453-ban. A király fiai, Ellák, Dengitzik és Ernakh képtelenek voltak összefogni a hatalmas birodalmat, amelyből az erős vezető hiányában a meghódított törzsek hamar kiváltak.

Ezek lennének tehát Attila élete és tettei egy történész szemszögéből. Azonban mivel kevés hiteles forrást tártak fel a hun királlyal kapcsolatban, számos mítosz és legenda kötődik a nevéhez. A nyugati irodalom a keleti barbarizmus gonosz, kegyetlen megtestesüléseként ábrázolja őt, aki minden volt, csak nem civilizált.

A magyaroknak azonban megvan a saját képük Attiláról, ami ráadásul elválaszthatatlan nemzeti öntudatunktól, köszönhetően több irodalmi műnek és mindazoknak, akik nyíltan ellenzik a magyarok finnugor eredettörténetét. Az Attila nevéhez fűződő mítoszok annyira beleivódtak a magyarok tudatába, hogy sokan afféle szentírásként kezelik őket. Íme csupán néhány a számos hiedelem közül, amely a hun királyt övezi:

A hunok és a magyarok lényegében ugyanazon nemzet – habár a hunok eltűnése és a magyarok 896-os hódításai között 400 éves űr tátong. Ezen elmélet hívei azt állítják, hogy Árpád Attila vérszerinti leszármazottja.

A nyugati véleménnyel ellentétben a legtöbb magyar szemében Attila emberséges és bölcs uralkodó volt, aki I. Leó pápa kérésére még Rómát is megkímélte a teljes pusztulástól. Attila a mai napig népszerű keresztnévnek számít, de más hun alakok nevei is magyarításra kerültek – például Bledából Buda lett.

A mai napig nagy népszerűségnek örvend Attila sírjának kutatása, amely állítólag valahol egy folyó fenekén található, ahol három koporsóba, (egy aranyba, egy ezüstbe és egy vasba) temették el. Bárki bármit is állít, Attila a miénk volt és a miénk is marad, akárcsak mindazoké a népeké, akik megfordultak Belső-Ázsia sztyeppéin. Érdekesség, hogy sok török fiú is megkapta már az Attila nevet.