Az internetet gyakran keressük fel, hogy néhány vidám percre lefoglaljuk magunkat a legújabb macskás fotókkal vagy vicces videókkal. Azonban remek eszköze a fontos, olykor megható történetek megosztásának és terjesztésének is. Az alábbi is egy ilyen történet.

Ezt a fényképet Shanna Niehaus osztotta meg a Facebookon. Shanna egy autista kisfiú, az ötéves Kainoa édesanyja – a fotóhoz mellékelt leírásra már közel egymillió ember reagált. Ha elolvasod, akkor megtudod majd, hogy miért!

A leírásban a következő áll:

„Látjátok ezt a pillanatot? Soha nem volt még részem ilyen pillanatban. Tegnap volt az a nap, amikor az ötéves autista kisfiam először találkozott új autistasegítő kutyájával. Amerikaiak vagyunk, akik Japánban élnek – két éve várunk már arra, hogy megismerkedhessünk Tornádóval.

Ezen a képen egy olyan anyuka arca látható, aki először látta a gyerekét – akit nem ölelhet át, nem fürdethet meg, nem öltöztethet, nem bújhat oda hozzá és nem érintheti meg bármikor – saját akaratából egy kutya mellé feküdni egy szándékos, szavakat is mellőző kapcsolatban. … “

A szöveg a következő oldalon folytatódik

„ … Ez egy olyan anya arca, aki már számtalanszor látta kisfiát, amint újra és újra sikertelenül próbál kapcsolatot teremteni másokkal a játszótéren, csak hogy egy barátot szerezzen magának. Bármilyen barátot. Bármilyen emberi kapcsolatot. Az anyukát, aki hónapokig ült a kisfia ágya mellett, miközben ő azért sírt, mert képtelen a családon kívül bárkivel is kapcsolatot kialakítani, akármilyen elszántan is gyakorol az autizmus-kezelésein. A valódi világban képtelen alkalmazni ezeket a dolgokat. És most némán ül a gyermeke mögött és figyeli ezt a pillanatot, nem vesz levegőt, és képtelen megszólalni.

Megéri minden küzdelem minden szolgáltatásért a fiamnak, minden diagnózis, minden új támogató, minden elköltött dollár, minden kitöltött papír, minden iskolai megbeszélés, minden elhullajtott könnycsepp, minden előre tett lépés, minden hátra tett lépés és minden tűnődés egy ismeretlen jövőről. Valamiért miatta – Tornádó miatt – tudom, hogy minden rendben lesz. Anyaként fiam számtalan nehéz és fájdalmas pillanatának voltam a szemtanúja, és számtalanszor többször sírtam is már. Tegnap viszont valami más miatt sírtam. Ezt az érzést egyszerűen nem lehet szavakba önteni.”

Lehetetlen elképzelni, hogy mit érezhet egy anyuka, aki képtelen átölelni a saját gyermekét anélkül, hogy ne kelljen egy újabb pánikrohamtól rettegnie. Az autista gyerekek számára rendkívül nehéz, vagy teljesen lehetetlen is lehet bármilyen emberi kapcsolatot kialakítani a körülöttük lévőkkel.

Ezért gyakran speciálisan nevelt és tanított kutyákkal próbálnak segíteni a helyzetükön. Ezek a segítőkutyák például segítenek megnyugtatni őket ha pánikrohamuk van, de ez csupán egy a számos funkciójuk közül.

Forrás: Facebook / Love What Matters