Bár a mai napig is működik még egy-kettő, van lehetőségünk kiélvezni az egyébként nosztalgikus filmnézést, mégis a 60-as években örvendtek nagyobb népszerűségnek. Mostani cikkemben tudjatok meg mindent az autósmozikról!
Az autósmozik mindig is ideális programot nyújtottak egy-egy estére, ami különleges filmélménnyel szolgált, sőt szolgálhat akár még ma is.
Hogyan is néz ki egy autósmozi?
A helyszín adott: egy szabadtéri terület, ahol nincs is más dolgunk, mint egy tökéletes parkolóhelyet találni egy óriási, széles vászonnal szemben, ami képes lesz majd egy nosztalgikus filmélményt nyújtani számunkra. Csupán állítsd le a motort, vedd elő üdítődet, valamint a kesztyűtartóban található rágcsálnivalód, és élvezd kedvenc filmedet a friss levegőn!
De hogyan is alakult ki az első autósmozi?
Az első autósmozi Richard Hollingshead nevéhez fűződik. A filmrajongó édesanyja miatt, aki termete végett panaszkodott, hogy a moziban milyen kényelmetlen székek vannak, kialakított egy olyan környezetet, ahol az emberek már az autókban lévő, kényelmesebb ülésekrőlvoltak képesek megnézni az akkoriban népszerű filmeket. Ez az 1932-es évhez köthető, a New Jerseyben található Camdenhez.
Először Hollingshead a kocsijára tett kivetítőt használta a filmek vetítéséhez. Az első, nagyobb mozira ezek után már nem is kellett sokat várni - a 400 férőhelyes társa, a következő év májusában nyílt meg, ugyanitt.
Ugyanakkor, a tényleges drive-in fénykorának az 1950-es, 1960-as évek számítottak, főképp Amerikában, egyáltalán nem véletlen tehát, hogy rengeteg mozgóképes alkotásban visszaköszönnek. Hazánkban ehhez képest, nagyjából fél évszázados késéssel jelentek meg – először 1984-ben, Szentendrén.
Viszont a különleges moziélmény nem volt tökéletes: egyre jobban kiütközött a probléma, hogy a hátsó sorokban nem lehetett tisztán hallani a hangszórókból sugárzott hangot, vagy ha igen, akkor is kisebb csúszások alakulhattak ki a film képi világa és hangja között. Ezt később kisebb kocsikba helyezhető hangszórókkal oldották meg, ma pedig már egy meghatározott frekvencián, rádión képesek hallgatni az eseményeket a nézők.
A kép forrása: Fortepan / Bauer Sándor