Az erdélyi Țapu falvában járunk. Doris-Evelyn Zakel éppen körtéket gyűjt egy öreg fáról, amely nagynénje hagyományos szász házának kertjében áll. „Úgy éreztem, hogy ez egy olyan hely, ahol gyökereim vannak” állítja.
Egy kis erdélyi családfakutatás
Az öreg fonott kosár már-már megtelt, de ez csupán egy Zakel megannyi napi teendője közül, aki, habár Svájcban él, rendszeresen visszatér az erdélyi farmházhoz, hogy karbantartsa és szép lassan felújítsa azt, életben tartva ezzel felmenői hagyatékát. A ház pincéjében pihenő régi, üres tölgyfahordói talán az egyetlen mai napig fennmaradó emlékei annak, hogy a család évtizedekkel ezelőtt borral látta el a falusiakat. A ház, akár egy múzeum, tele van ereklyékkel – ilyenek azok a lyukak is a pincében, amiket a család egykor hűtők gyanánt használt. Zakel egészen a XVII. századik vezette vissza családja történetét a faluban.
Az erdélyi szászok története több száz évre nyúlik vissza
„A nagynéném több mint 70 évig élt itt” mesélte a nő, aki 2018-ban vásárolta meg a házat egy rokonától. Az épületnek ez után Casa Anna („Anna háza”) nevet adta, nagynénje tiszteletére, akiben Zakel mindig is egy erős, magabiztos nőt látott. Ő volt a falu szabója, aki 2014-ben hunyt el.
„Amikor 18 éves koromban meglátogattam a nagynénémet, a házba lépve egyfajta kapcsolatot éreztem, úgy éreztem, hogy ez egy olyan hely, ahol gyökereim vannak. Fontos megmenteni ezt az örökséget, mert [közel] 900 éves története van.”
Az erdélyi szászok története csakugyan hosszú és tartalmas, ami több száz évre nyúlik vissza, és kitörölhetetlen nyomott hagyott ezen a vidéken.
Így kerültek Erdélybe a szászok
A szászok először a XII. században érkeztek Erdélybe azokról a mai Németország, Franciaország, Luxemburg, és Belgium területéről. II. Géza magyar király hívására érkeztek, aki szerette volna felvirágoztatni velük a terület gazdaságát, és egyben megvédeni az országot a keleti támadásoktól.
A szászokat szorgalmas, ügyes kézműveseknek és földműveseknek ismerték meg a vidéken, akik magukkal hozták saját nyelvüket és kultúrájukat is – így élték életüket új otthonukban.
Azonban az utóbbi évtizedek során az egykor virágzó szász közösség már szinte teljesen eltűnt a területről, ami Európa egyik legnagyobb méretű modern etnikai kivándorlásának köszönhető.
Így alakult az erdélyi szászok sorsa
1978 és 1989 között, Nicolae Ceaușescu hatalma alatt Nyugat-Németország számos szászt vásárolt fel Romániától egy közös kormánymegállapodás keretei között némi pénzért cserébe. Sokan önszántukból mentek, mert menekülési lehetőségnek tekintették a helyzetet a kommunista országból. Később aztán, a kommunizmus évei után a lehetőségek hiánya miatt durván félmillió szász vándorolt (többnyire) Németországba 1989 decembere és 1990 tavasza között. Számos erdélyi szász falunak ma már csak néhány szász lakosa van. A nagyjából 120 lakost jegyző Almakerék (Mălâncrav) a legnagyobb ezek közül.
Már csak néhányan maradtak Romániában
Románai szászai nagyjából 12 ezren maradtak, többségük pedig az idősebb korosztályt képviseli. Néhányan azonban büszke, fiatal szászokként térnek vissza ezekbe a közösségekbe, hogy megőrizzék mindazt, amelyet felmenőik hátrahagytak. Számos szász otthon áll üresen Erdély szerte, tele porral és lassan enyésző személyes tárgyakkal.
„Mindenki elment, néhány idős még itt volt, és ez az öreg, régi közösség, meg a templom és az épületek állapota egy elveszett közösség érzését keltette.”
Forrás: Fotó forrása: Fortepan/ / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.186