„Hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Bergmann Ernő, a legendás füredi aranykoszorús cukrászmester.”- olvasható Balatonfüred hivatalos honlapján.
Ki is az a Bergmann Ernő?
Azt hiszem a balatonfüredieknek nem kell bemutatnom Bergmann Ernőt, az ízig vérig vendéglátós, aranykoszorús cukrászmestert, aki már születésekor belecsöppent a vendéglátás világában, és egész életében át a vendégekért élt. Édesapja 1939-ben nyitotta meg első cukrászdáját Győrben, de ezt államosították. Így Bergmann Ernő az 1955-ben visszakapott családi házból alakított ki cukrászdát. 1966-1968 között a budapesti Gerbeaud-ban tett mestervizsgát. Később, egészen pontosan 1972-től a balatonfüredi Hotel Marina cukrászati termelőüzemét vezette. Rá 20 évre, egészen pontosan 1992-ben nyitotta meg cukrászdáját Balatonfüreden a Petőfi Sándor utcában, majd a másodikat 1998-ban, szintén Füreden. Bergmann Ernő kiemelkedő szerepet töltött be a helyi idegenforgalomban, turisztikában. A cukrászdák számos kulturális rendezvénynek adtak otthont, messze földön híres Bergmann krémesét nem csak a hazai turisták, hanem bizony, bizony külföldiek is keresték ide látogatva. Nyugodjon békében!
A messze földön híres Bergmann krémes
Bergmann Ernő, és cukrászdáinak igazi specialitása a Bergmann krémes, amiről ezt olvashatjuk hivatalos honlapjukon: „Ahogy a nagy könyvben meg van írva. A békebeli idők alapanyagainak felhasználásával, a Bergmann család hagyományos receptje szerint készül évtizedek óta. A Francia krémes legismertebb és legkedveltebb süteményünk. Epres és gesztenyés változatot is készítünk a tavaszi, illetve az őszi-téli időszakban.” Az első győri cukrászda nyitása óta így készítik ezt a finomságot, mottójuk az alapanyag és a technológia tisztelet. Bergmann szerint: „egy sütemény receptje olyan, mint a kotta. Mindenki számára elérhető, de egyáltalán nem mindegy, ki játszik abból a kottából.” Ezt is hozzá tette: „ez ugyanolyan, minthogy a műtéteknek is megvan a maguk protokollja, és ha valaki azoktól eltér, akkor embereket pusztít el. A krémes esetében pedig élményeket pusztít az, aki nem tartja magát az alapokhoz.” Véleménye szerint bárki készíthet süteményt, csak arra kéri őket, hogy ne hívják azt krémesnek, ha nem az. Még egy kedves története is van ide vonatkozóan, egyszer azt mesélte, hogy egyszer egy jobb nevű curkászdában olyan krémessel kínálták, hogy jobbnak látta szalvétába csomagolva zsebre dugni. Hazafele úton 80 km/h-s sebességnél kidobta az autóból, a krémes pedig gurult utánuk, nem esett szét. A krémesen kívül még a párizsi kúp, a Rigó Jancsi, a lúdláb, az orosz krémtorta több évtizedes Bergmann-kedvencek.
Forrás: Fotó Fortepan- Adományozó: Bauer Sándor