A szökőkutakat több okból is szeretjük; egyfelől segítenek nyaranta elviselhetőbbé tenni a hőséget, és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a betondzsungelben. Az alábbiakban összegyűjtöttünk öt budapesti szökőkutat, amit mindenképpen érdemes legalább egyszer felkeresni!
Zenélő szökőkút
Egy ideje – ahogyan sok más is – szünetelt a Margitszigeten található híres zenélő szökőkút, ám nemrég ismét felcsendülnek a dallamai. Ahogyan azt már megszokhattuk, idén is készültek mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek zenei blokkok, hallhatóak komolyzenei részletek, és a könnyedebb műfajok is képviseltetik magukat. Továbbá idén is külön blokkot kapnak a Budapestről szóló dalok. Ezek mellett ráadásul az esti órákban színes fények és a vízfüggönyre vetített filmek kísérik, a 154 fúvóka pedig gondoskodik róla, hogy az élmény igazán változatos, varázslatos legyen.
Ez a szökőkút Magyarország legnagyobb zenélő szökőkútja – nem összekeverendő a Margitsziget másik végében jegyzett, 1936-ban épített zenélő szökőkútjával, a Bodor-kúttal, mely a neve ellenére nem zenél. A zenélő szökőkút medencéje 1000 m² alapterületű, átmérője 36 m; a középső vízsugár több mint 25 m magasságba lő fel. Eredetileg 1962-ben adták át, ekkor még élő zene szórakoztatta a közönségét. 1999-re teljesen leamortizálódott, de 2002-ben, majd 2013-ban újra felújították.
Danubius kút
A Danubius kút volt a város első szökőkútja, ám eredetileg a Kálvin téren állt. A szökőkút a négy magyar folyót ábrázolja, Neptunus istene a Dunát, míg a három nőalak a Tiszát, Drávát és a Szávát. A szoborcsoportról számos legenda kering, hogy miért is építették. Az egyik történet szerint a Pesti Hazai Első Takarékpénztár azért állíttatta a székháza elé a Kálvin téren, hogy a lakosok felhagyjanak a tér közvécének használásával. De az is felmerült, hogy ezzel a díszes közkúttal akarták kiengesztelni a városvezetést és a polgárokat, mert a kivitelezés során kicsit túllógtak az eredeti telekhatáron.
A szökőkút állításának terveit 1879-ben indítványozták feltehetőleg Ybl Miklós kezdeményezésére, aki később tervezője is lett a robosztus dísztárgynak, amit végül csak 1883-ban adtak át. Méretei akkorák voltak, hogy külön kocsit kellett tervezni darabjainak szállításához és a korabeli pestiek közt több legenda is született a szállítás nehézségeiről.
Az eredeti Ybl Miklós-féle szökőkút a második világháború során megsemmisült, a négy folyót szimbolizáló eredeti főalakok közül a Duna, Dráva és Tisza elpusztult, csak a Száva mereng a Ráday utcai ház belső udvarán.
A második világháború alatt bombatámadás érte a kutat, a második, újrafaragott kutat pedig 1959-ben már a Szabadság téren állították fel, ahol ma is látható.