A magyar kereszténység legnagyobb határon túli összejövetele a Csíksomlyói búcsú, melyre minden évben egyre több magyar megy ki, hogy személyesen láthassa a csodát.Szerencsére a látogatást megtudtuk örökíteni a Sony által, akik rendelkezésünkre bocsátották egyik csúcsterméküket, egy HX90 fényképezőgépet, így mindneki első osztályú minőségben láthatja azt, ami mi átéltünk. Jó szórakozást hozzá!
A csíksomlyói búcsú a székelyek 1567-ben kezdődött, katolikus hitük megvédéséért hálát adó fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. Minden évebn egyre több azoknak a magyaroknak a szám, akik ellátogatnak ide. Mi is úgy gondoltuk, hogy ha már lehetőségünk adódott rá, akkor személyesen átéljük azt, amit minden igaz magyar embernek csak ajánlani tudunk, tiszta szívből.
Indulásunkat is eleve úgy időzítettük, hogy elkerüljük a nagy tömeget, hiszen a szombati búcsúba az Anyaorságból már csütörtök reggel elindulnak az emberek. Mi megelőzvén őket is, már szerda éjjel útnak indultunk, hogy meg se álljunk Székelyudvarhelyig. Rutinos erdélyi látogatokként már tudjuk, hogy nem a”régi” jól bejártatott úton (Nagyvárad-Bánffyhunyad- Torda) kell közlekednünk, hanem Szeged felé, Nagylaknál kell átlépnünk a határt és onnan folytattuk az utat Déva és Nagyszeben irányába. Szerencsére így a régen megszokott 15-18 órás útból egy alig 10 órásat tudtunk kerekíteni. Természetesen hullafáradtan érkeztünk meg, így rögtön szükség volt egy ki pihenőre, ami dél előtt 10 órakkor elég furcsán hatott a helyiekre. De nem volt mit tenni, a fáradtság győzött.
A helyiek bizton állították, hogy a szombaton12:30-kor kezdődő misére már reggel 7 órakkor el kell indulni. Mi ebben enyhén szólva is kételkdtünk, hiszen Székelyudvarhely és Csíkszereda között 52 km a távolság, de hallgattunk rájuk. Sajnos az indulás csúszott negyed órát, amiért nagy árat fizettünk, hiszen már a városból kivezető úton beleütköztünk egy hatalmas kocsisorba, ami így a normális 40 perc helyett egy 3 órás utazást eredményezett.
Aki járt már Csíkszeredán az tudja, hogy a vele szorosan egybenőtt Csíksomlyó éppen a város másik oldalán található, már ha Székelyudvarhely felől jövünk. Így az autónkat kénytelenek voltunk már a sörgyárnál otthagyni, így számunkra is megkezdődhetett a zarándoklat, ami egy 5-6 kiloméres sétában fejeződött ki, több százezer ember között, tűző napon, körülbelül 28 fokban.
A helyiek beszámolója szerint soha ennyi ember még nem vett részt a búcsúban, mint az idei évben. Hiába próbálták meg a kanyarójárvány hírével elijeszteni az embereket a részvételtől, ez enyhén szólva sem sikerült. Jó pár babás párral is találkoztunk a helyszínen. Beérve Csíksomlyóra aztán már a lélegzetünk is elállt, olyan tömeg bandukolt előttünk. Az út mellett bazárosok, kereskedők voltak, kínálva a tényleg színes portékáikat.
Elhaladva a templom mellett nem volt más hátra, mint hogy megközelítsük mi is a helyszínt,a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyerget. Ezt több alternatív módon tették meg az emberek, mi hallgatva kísérőnkre a legkönnyebb utat választottuk, ami azonban még mindig embert próbáló volt. Kiérve a tisztásra azonban elképesztő kép fogadott minket: több százezer magyar ember várta a mise kezdetét, szinte egy négyzetméter szabad helyet nem hagyva. Szerencsére mi éppen találtunk egy valóban nem nagy részt, több száz méterre az eseméynyektől, a Makovecz Imre által tervezett szabadtéri oltártól.
Több százezer ember ülte végig nyugodtan a 2 órás misét, melyet a magyar mellett, olasz és latin nyelven is lehetett hallgatni. Elképesztő volt látni azt a boldogságot az emberek arcán, mely ez alatt a két óra alatt megjelent rajtuk. Ilyen lehet valószínűleg az igazi együvé tartozás.