A férfi folyamatosan dolgozott, úgy gondolta, hogy sokkal többet tesz a családjáért, mint a felesége. Egyszer azonban rádöbbent ara, hogy sohasem becsülte meg igazán a feleségét!
“A feleségemmel a kapcsolatunk egyre hűvösebbé vált! Neheztelt rám, és mindig fáradt volt. Nem tudtam, miért lehet…
Régebben egy multinál dolgoztam vezetőként, ma pedig a saját cégemet vezetem. 20 alkalmazottam van! Imádom a munkámat, 12 órában is húzom az igát, ha kell!
Pár hónapja viszont elkezdtem úgy érezni, hogy egyre szürkébbé válnak a hétköznapok, a munka már nem okoz örömet. Nagyon megijedtem, hogy ki fogok égni.
És a baj nem jár egyedül! A feleségemmel a kapcsolatunk csak egyre rosszabb lett, hiszen mindig fáradt, pedig ő nem dolgozik, csak anya, én meg keresem a pénzt, hogy neki jó élete legyen… és ez a hála?!
Úgy gondoltam, ez nem mehet így tovább! Felhívtam egy pszichológust, hogy segítsen! A következő hét szerda estére adott időpontot…
Nagydarab, szemüveges ember volt, kis szürke rókaszemekkel. Leült velem szemben, és miután elmondtam, mi a gondom, rögtön megkérdezte: „Mivel foglalkozik Zsolt?”
„A saját cégemet vezetem!”- válaszoltam büszkén.
„És a felesége”?- kérdezte, miközben áthatóan bámult rám.
„Áh, a feleségem csak a háztartást intézi…”- feleltem.
Innentől kezdve a beszélgetés nagyon érdekes irányt vett:
Ő: „Ki csinál reggelit a családnak reggelente?”-kérdezte
Én: „A feleségem, mivel ő csak anya és otthon van.”
Ő: „Mikor kel a felesége, hogy elkészítse a reggelit?”
Én: „5 óra körül felkel, mivel kitakarít, mielőtt reggelit készít”.
Ő: „Ki veszi iskolába a gyerekeket?”
Én: „A feleségem, mivel ő csak anya és otthon van”.
Ő: „Miután elvitte a gyerekeket az iskolába, mit csinál a felesége?”
Én: „Elmegy bevásárolni, aztán megfőz és kimos.. Tudja, ő csak anya, így van ideje”. Már kezdett derengeni, hogy mire megy ki ez az egész…
Ő: „Este, miután hazament az irodából, mit csinál?”
Én: „Pihenek, tévézek. Nagyon elfáradok a munkában!”
Ő: „Mit csinál ilyenkor a felesége?”
Én: „Vacsorát készít, majd elmosogat utána, segít a gyerkeknek megcsinálni a leckét, meggyőzödik arról hogy a gyerekek voltak fürdni, majd lefekteti őket.”
Ő: Mi gondol, ki dolgozik többet? A felesége kora reggeltől késő estig robotol!!! És ezt nevezi úgy, hogy CSAK ANYA ÉS NEM DOLGOZIK?
Hirtelen megértettem… Azt sem tudtam, hol vagyok! Nagyon elszégyelltem magam… Rohantam a virágboltba, vettem egy óriási, gyönyörű csokrot a feleségemnek, és siettem haza, hogy megköszönjem neki mindazt, amit nap mint nap az egész családért tesz!
Mikor elmondtam, mennyire értékelem őt és a munkáját, könnybe lábadt a szeme, és csak ennyit mondott: „OLYAN RÉGEN VÁROK MÁR RÁ, HOGY VÉGRE ELISMERJ ENGEM!””
Igaz, hogy a házimunkához nem kell diploma és nem jár hozzá magas beosztás vagy hatalom!!! De ettől még BECSÜLJÜK MEG a házimunkát! És ISMERJÜK EL azokat a nőket, édesanyákat, akik nap nap után, fáradhatatlanul dolgoznak a munkahelyükön és otthon, a háztartásban!!!
Ők tesznek meleg ételt az asztalra, és ők azok, akik a lakásunkból meleg és szeretetteli otthont varázsolnak! ŐK A MINDENNAPOK SZUPERHŐSEI!