Az én gyerekkoromat meghatározta Csukás István, mindig is nagyon szerettem, ezért is ért váratlanul halálhíre. Ezzel a cikkel szeretnék megemlékezni róla, valamint köszönetemet kifejezni neki. Nyugodj békében, Csukás István!
(Fotó forrása: Wikimédia/Vahl Ottó fotóművész - Szép versek antológia-sorozat, valamint Elekes Andor)
A cikkemet pár videóval kezdem, ha megengeditek, ide kattintva elérhetitek azt a lejátszási listát, amit összeállítottunk Csukás István műveiből. Kérlek, szavazzatok is lentebb, kíváncsi vagyok, melyik tetszik nektek a legjobban.
#szavazas-149#
Előző cikkemben már nagyon sok mindent elmondtam Csukás Istvánról, most inkább a saját tapasztalataimat szeretném megosztani, ez a cikk egy személyes búcsú attól az embertől, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. Csukás István műveit szerintem csak és kizárólag szeretni lehet, ezt kiválóan mutatja az az adat is, mely szerint a mai diákok nagyjából háromnegyede olvasta már Csukás István valamelyik regényét. Nem lehet kérdés, ő az egyik legnépszerűbb kortárs író. Én az ő művein nőttem fel, imádtam Mirr-Murrt, kedvencem volt Pom Pom, a Nagy Ho-ho-ho-horgász és természetesen Süsü is, a híres egyfejű.
Ezt bizonyítja az is, hogy farsang idején én voltam szinte minden, először Pom Pom, utána a Kukac a Nagy Ho-ho-ho-horgászból (nem akartam a horgász lenni, mert mindenki az volt), végezetül pedig sikerült beöltöznöm Süsünek is.
Azt szerettem a regényeiben, hogy könnyedek, vidámak, szórakoztatók, és nemcsak gyerekként, hanem még felnőttként is olvasmányosak, érdekesek – mind a mai napig előveszem egy-egy művét és elolvasom, mert annyira szeretem. Még emlékszem arra is, ahogy bakelitlemezen kaptuk meg Süsü mesejátékát. Rongyosra hallgattuk a lemezt, rengeteg helyen lett karcos, nagyon szerettük benne Bodrogi Gyulát, Sztankay Istvánt, Csákányi Lászlót, és nem utolsósorban a Bergendy Zenekart.
Hihetetlen, hogy repül az idő, Pom Pom például már elmúlt negyven éves, Süsü közelít az ötvenhez, Mirr-Murr pedig már túl is lépte a fél évszázadot. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindannyian meg fogják élni még a 200, de akár az 500 évet is. Ezek a szereplők, művek sosem fognak kimenni a „divatból”, én biztos, hogy meg fogom mutatni még az unokáimnak is.
Csukás Istvánra pedig mindig úgy fogom emlékezni, mint ahogyan beszélt az MTI-nek adott interjújában:
„Életem közepe felé beszabadultam egy csodálatos birodalomba, a gyerekbirodalomba, ami nekem máig tartó örömöt, élményt, vidámságot, mosolygást, és a gyerekek mellett mindenki szeretetét hozta, ennél többet nem is lehet kívánni. Boldog és elégedett ember vagyok, mert egész életemben azt csináltam, amit szerettem és egy nagyon nagy dolog”.
Csukás István 83 élig élt, emlékét örökké őrizni fogjuk!