Gyerekkorunkban ezzel tömtük a fejünket időnk nagy részében, kimérve lehetett kapni szinte minden sarki boltban, különböző ízekben. Ha látok ilyen kimérős nápolyit még a mai napig veszek néhány dekát, hiszen tényleg annyira finom, hogy szinte abba se lehet hagyni az evését. Manapság már nagyon sok előre csomagolt, csökkentett szénhidráttartalmú, cukormentes, tejmentes, gluténmentes verzióval lehet találkozni, amikre persze szükség van, én aláírom, de a legjobb, az eredeti, hamisítatlan akkor is a kimérős mogyorós-diós krémes nápolyi marad legalábbis számomra. Éppen ezrét hoztam is hozzá egy szuper receptet!
Miért nápolyi a nápolyi?
Biztos vagyok benne, hogy benned is felmerült már ez a kérdés: miért nápolyi, a nápolyi? Anyukám erre mindig csak annyit felelt, hogy azért, mert Nápolyból van, de vajon tényleg így lenne? Természetesen túl szép lenne, ha igaz lenne, meg túl egyszerű is! Az az igazság, hogy a Nápolyból eredeztető ostya lapok közé zárt mogyorókrémes finomság Bécsből származik, ráadásul a ma is ezzel foglalkozó, Manner üzeméből, még 1989-ből. Megdöbbentő, de a nápolyi külseje és alapvető receptje semmit sem változott az elmúlt 120 év során, pesze jelentek meg újabb verziók a finomságból. Vannak különböző ízesítésű töltelékek, és olyan ostyaszeletek is, amiket csokiba mártva forgalmaznak, például az egyik nagy kedvencünk, a Balaton szelet is egy ilyen „új” verzió.
De akkor miért nápolyi a nápolyi?
De a kérdésre nem kaptuk meg a választ továbbra sem: miért nápolyi, a nápolyi? A válasz nem bonyolult, a töltelékben rejlik a megoldás: a mogyoró az, ami Nápolyból származik, ami a nápolyi töltelékének a fő alapanyaga! De most, hogy megválaszoltuk a mindenkit foglalkoztató, hatalmas jelentőségű kérdést, hozzá is láthatunk a házi nápolyi elkészítéséhez, úgyhogy már mutatom is a nápolyi receptet!