A 80-as években teljesen másmilyen volt iskolába járni, mint mostanában. Anyukámmal összegyűjtöttük a legnagyobb különbségeket! Nektek is ilyen volt régen az iskola, szerintetek ez vagy a régi rendszer volt a jobb?
Milyen manapság az iskola?
Bár már nem általános iskolába, hanem egyetemre járok, sok esetben mégis ugyanolyan rendszerben tanulok, mint a mostani kisiskolások. Egyik szombaton, amikor éppen a telefonommal a kezemben kerestem valamit a konyhában, és közöltem anyukámmal, hogy iskolában vagyok, jegyezte meg, hogy „nahát ennyire másmilyen iskolában lenni manapság”. Persze nem rosszból mondta, csak láttam rajta, hogy számára elképzelhetetlen ez a dolog, ahogyan az is, hogy a nappaliból is ugyanolyan hatékonysággal tudok dolgozni, minden nehézség nélkül, mintha az irodában ülnék. De kanyarodjunk is vissza, milyen volt a 80-as években iskolába járni?
Milyen volt a 80-as években iskolába járni?
Belegondolni is döbbenetes, hogy ennek már 40 éve volt, de bizony a 80-as évek óta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és rengeteget változott a világ. A modernizáció hatása az iskolákba is folyamatosan szűrődött be. Emlékszem, amikor én voltam felsős, döbbenten néztük, hogy nem csak táblára, hanem kivetítőre, digitális táblára is fel lehet varázsolni a tananyagot. Ma meg már tényleg senki nem lepődik meg az online órákon, és a digitális tananyagokon, sőt könyvtárba is lehet online járni. Valójában leginkább a koronavírus hozta el a digitális forradalmat az iskolákba. A 80-as években az írásvetítő volt az egyetlen csúcstechnika, de nemcsak ez az egyetlen változás. Anyukámmal megállapítottuk, hogy a 80-as években teljesen más volt iskolába járni!
Ilyen volt a 80-as években iskolába járni!
A 80-as években még az is lehet, hogy valaki szombaton is járt iskolában, hiszen csak 1982-ben szűnt meg véglegesen a szombati tanítás, addig pedig minden második szombaton bizony az iskolapadot kellett koptatni. És nem lehetett ám akárhogyan megjelenni! A kék köpeny viselése volt a kötelező. Voltak, akik próbálták ezt megkerülni, és „véletlenül” otthon felejtették a köpenyüket, ezért azonban beírás járt. A „legjobb” iskolák megengedték, hogy a diákok a köpenyre rávegyék a pulóverüket, ezeket az iskolákat mindig sztárolták a diákok. És a köpenyen kívül volt még egy utálatos dolog: az orosz. A 80-as évek közepéig az orosz volt a kötelező nyelv, illetve ezután is sok helyen csak ezt lehetett választani. Kollektív utálat vette körül. Arra emlékszik még valaki, hogy anno minden teremben a tábla felett a Magyar Népköztársaság címere colt kiakasztva? Más is hívta egyszerűen csak Kádár-címernek? Persze olyan dolgok is vannak, amiket imádtak anno a gyerekek, például a menzás piskótakocka, amihez még csoki öntet is járt. És hasonlóan imádták az iskola végét is, akkoriban még nem a szülők kísérgették a gyereket, hanem egyedül, jobban mondva csoportosan vonultak haza. Mindenki a körzeti iskolába járt, a szomszéd gyerekek, az egész utca, tehát ilyenkor jó volt közösen hazamenni. Apropó! Emlékeztek még ezekre az úttörő dalokra?
#GALERIA-97#
Forrás: Fotó: Fortepan / Urbán Tamás