Legfiatalabb olvasóink nem emlékezhetnek arra, hogy milyen volt a nyolcvanas években iskolába járni, elsősorban nekik szánjuk az alábbi összefoglalót, és természetesen mindenki másnak, akik szívesen nosztalgiáznak velünk.

1. Szombati tanítás az iskolában

1982-ben szűnt meg végleg a szombati tanítás, addig minden második szombaton iskolába jártunk. A rövid és hosszú hetet „A” és „B” hétnek hívtuk. 1982 után nem mindenhol, de voltak iskolák, ahol felváltva délelőtt, illetve délután kellett iskolába járnunk (mert olyan sok volt a gyerek), így azt neveztük „A” és „B” hétnek.

2. Köpeny viselése az iskolában

A kék köpeny viselése kötelező volt, aki otthon felejtette az beírást kapott az ellenőrzőjébe. Lazább iskolákban megengedték, hogy a köpenyre rávegyünk pulóvert – így bojkottáltuk a köpenyviselést. Lányoknak hajat festetni, körmöt lakkozni, illetve fiúknak hosszú hajat hordani tilos volt.

3. Orosz tanulás az iskolában

A nyolcvanas évek közepéig kötelező volt az orosz nyelvet tanulni, amit a dolog kötelező jellege miatt kollektív utáltunk. A legtöbb diák számára ez nem csupán egy unalmas tantárgy volt, hanem egyfajta kényszer, ami miatt sokan inkább ellenállással, mintsem lelkesedéssel fordultak felé. Így az órákon inkább a kreatív kibúvók keresése volt népszerű, mint a nyelvtanulás iránti valódi érdeklődés.

4. Iskolai ünnepek a szocializmusban

A szocializmusban több olyan ünnepet is megtartottunk az iskolában, vagy egy iskolához közeli gyár dísztermében, amelyeket ma már nem ünneplünk, illetve fordítva, több mai ünnepet nem tarthattunk meg akkoriban.  Ezek közé tartoztak például a május 1-i felvonulások, amelyek a munkásmozgalom nemzetközi ünnepének számítottak, valamint az április 4-i ünnepségek.Ezeket az ünnepeket gyakran gyárak dísztermeiben vagy iskolai termekben rendezték, ahol diákok és tanárok egyaránt részt vettek a hivatalos megemlékezéseken.

5. Körzetes iskola kötelező jelleggel

Mindenki a körzetes suliba járt, nem volt válogatás és kényeskedés. Az iskolaválasztás egyszerűen a lakhely alapján dőlt el, így osztálytársaid is szinte biztosan a szomszédok vagy a közeli utcákban lakó gyerekek voltak. Nem voltak elit iskolák vagy különleges programok, mindenki ugyanazt a tantervet követte.

6. Címer minden tábla felett

Minden osztályteremben a tábla felett díszelgett a Magyar Népköztársaság címere, amit szokás volt Kádár-címernek is nevezni.  Ez az ikonikus jelkép mindenhol jelen volt. A diákok számára ez ugyan megszokott látvány volt, de mára már nosztalgikus emlékké vált, hiszen a rendszerváltás után ezek a jelképek eltűntek az iskolák falairól.

7. A technika csúcsa az iskolában

A csúcstechnika akkoriban az írásvetítő volt, ezzel igyekeztek a jobb tanárok színesebbé, élménydúsabbá tenni a tanórát. Bár ma már egyszerű technológiának tűnik, akkoriban igazi különlegességnek számított, és egy kis modernitást csempészett a klasszikus oktatási módszerek közé.

8. Iskolai szünetek

Az iskolai szünetekben mindenki az előző esti tévéadást beszélte át, ugyanis az egész ország ugyanazt az egy műsort nézte. Így másnap jól kitárgyalhattuk a Szeszélyes évszakokat, a Szomszédok sorozatot vagy az Izaurát.

9. Menza az iskolában

Az egyik legkedveltebb étel a sulimenzán a piskóta kocka csokoládé öntettel volt. A diákok izgatottan várták a napot, amikor ez került a tányérjukra, mert egyszerűsége ellenére mindenki imádta. A vastag csokoládé öntet és a puha piskóta kombinációja igazi nosztalgikus finomsággá vált az évek során.

10. Szabályok, amiken ma már csak röhögünk

Minden iskolának megvolt a maga dilije. Volt, ahol a húszperces nagyszünetben körbe kellett futni a közeli parkot (naná, hogy mindenkinek nejlon köpenyben). Máshol reggelente jó hangosan ré kellett zendíteni az ismert József Attila idézetre: “Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A következő oldalon folytatom! 

Forrás: Ketkes.com