Mindenki ismeri a tündéreket. Azonban, ha azt mondom, tündér, valószínűleg egy apró, csodaszép, emberszerű, szárnyas lényre gondolsz. Ezek a kelta tündérek. De az ős magyar hitvilág egyik alapját is a tündérek képzik. Sőt, Mátyás király óta Erdélyt Tündérországként emlegetik, mivel egykor ott tündérek éltek. Ebben a cikkben a magyar tündérekről, világukról és hozzájuk kapcsolódó legendákról lesz szó.
A magyar tündérek
A magyar ősvallás isten asszonya egy tündér volt, utána a Kis Göncölt a Tündérasszony csillagának, palotájának, valamint Nagyboldogasszony csillagának, vagy társzekerének is nevezték.
A tündérek járták a Tejutat, ezért Tündérútnak hívták. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő volt. A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származunk. Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen.
Továbbá a magyar tündérek mitológiájában kiemelt szerepe van az arany színnek is, épp úgy, ahogy számos vallás esetében a Napnak. Számos tündérről tudjuk, hogy aranyhajuk volt, aranyos ruhában jártak, vagy arany könnyeket ejtettek. Olyanról is találni történetet, aki rózsákat hullatott az ajkairól, amikor mosolygott. Tündérország kapuját is arany oroszlánok őrzik.
Nézzünk hát két érdekes legendát a magyar tündérek kapcsán! A későbbiekben további történetek, cikkek lesznek ebben a témában, ez az írás csak az első rész!
Tündérek – A Medve-tó legendája
Volt egyszer egy tisztás Szováta felett az erdőben, itt élt egy fényes palotában egy csodaszép tündérasszony, aki bejárta az egész környéket, ismerte a növényeket, az ösvényeket, és amerre csak vitte az útja, a lába nyomán virágok fakadtak a földből. Egyszer aztán szokásos barangolásai egyike során megpillantott egy ifjú székely legényt, aki a juhait legeltette. Ahogy meglátta, beleszeretett, de a tündértörvény tiltotta, hogy találkozzon vele. Csak éjszaka lopózott le a völgybe hallgatni szerelme dalolását. Egyszer aztán úgy döntött, megszegi a törvényt, és találkozik a fiúval. Leereszkedett a völgybe, de amikor közeledett a legényhez, látta, hogy az egy másik lánnyal csókolózik. Féltékeny haragjában mindkettejüket a juhokkal együtt vakkővé változtatta.
Azonban tette nem maradt büntetés nélkül; többé nem találta a helyét, arccal se fordult a palotája felé, csak a hegyeket járta, fehér fátylát a tövisbokrok megszaggatták, foszlányaiból sóvirág lett és ellepte a hegyeket. „Süllyedj el!” mondta egyszer palotájára tekintve, az pedig el is tűnt, helyén csak egy hatalmas gödör maradt. „Jaj!” kiáltott fel a tündérasszony, lerogyott a gödör szélére és életében először eleredtek a könnyei. Olyan keservesen sírt, hogy könnyei egészen feltöltötték a gödröt. Így keletkezett az elsüllyedt palota helyén a Medve-tó, melyet alulról még ma is az elkárhozott tündérasszony tűzhelyének parazsa fűt és Szováta felett a viharban az ő bánata jajong.
Még nincs vége, a következő oldalon vár még egy érdekes tündér-kapcsolatú legenda!