A tó az 1920-as évek elején jött létre, korábban itt egy bányász terület volt, ami ebben az időszakban beszakadt. A lesüllyedt területen felgyülemlett az esővíz, és a közelben lévő kisebb források vize, így kialakult a tó, melynek átmérője nagyjából 45-50 méter, mélysége pedig átlagosan 4-5 méter között mozog. A különleges tó az erdélyi Felsőbánya határában található, szinte egyedülálló természeti képződmény.

A tavat Felsőbányáról lehet közelíteni, egy kanyargós úton kell elindulnunk, nagyjából 40-45 perces gyalogút vár ránk, 528 méteres magasságban pedig meg is fogjuk találni a különlegességet. Vad területen található a tó, nincsen kiépítve semmi, emiatt sajnos sokan nem figyelnek oda a természetre, ha elindultok, ne szemeteljetek! Az út nem olyan hosszú egyébként, összesen három kilométert kell túrázni, megéri, higgyétek el! Az erdélyi Kék-tó arról nevezetes, hogy a fényviszonyok függvényében változtatja a színét.

Tavasszal világos és sötétkék színben pompázik a tó, nyáron meg inkább sötétzöld színű, majd ősszel néha barnás árnyalatúvá válik. A Kék-tó egy régi bánya tárnáinak beomlása következtében keletkezett 1920-ban, és a vízében feloldott réz szulfát (rézgálic) adja a színét. Azonban, ha fúj a szél és a nap sugarai egy bizonyos szögben érik a felszínt, akkor gyönyörű kék színre vált a víz.

A természetes vízgyűjtő tavat 25 éve nyilvánították természetvédelmi területnek. A helyi lakosok és a legendák úgy tartják, hogy a tó sokkal mélyebb, mint 4 méter, hisz alatta egy régi bánya húzódik. A víz minőségét a hatóságok megvizsgálták, és kiderült, hogy kénsavat is tartalmaz (7,8 milligramm/l), és a pH-értéke 4, ám ezek az emberi egészsége nem jelentenek veszélyt, ezért nyugodtan lehet fürdőzni benne. A tó a máramarosiak egyik kedvenc kirándulóhelye, hisz a tavat körülölelő fenyvesek miatt egészen pompázatos természeti látványosságnak számít.

Imagine de step-svetlana de la Pixabay