A kis herceg (franciául: Le Petit Prince) Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg. A könyv az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor több dologra is figyelmeztet, mint az ősi bölcs tanítások örökké tartó igazságára, melyet sokszor semmibe vesz az emberiség. Ezt nyomatékosítja a róka idézete is: „Az emberek elfelejtették ezt az igazságot.” Eddig 303 nyelven és dialektusban jelent meg. 80 millió kiadott példánnyal „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel.

A Magyarországgal szomszédos országok közül Ausztriában jelent meg néhány dialektikális és alsó-ausztriai nyelvjárásban, illetőleg bécsi városi tájszólásban, valamint a helyi horvát kisebbség ún. burgenlandi nyelvén. Magyarra Zigány Miklós fordította le először; a könyv 1957-ben jelent meg a Magvetőnél. Ezután egy újabb változat látott napvilágot Vámos Pálné tollából 1958-ban, a Kárpát Könyvkiadó Vállalatnál. Zigány fordítása annak idején nem nyerte el a Móra szerkesztője, Aszódi Éva tetszését, így 1970-ben Rónay Györgyöt bízta meg a mű újrafordításával. Ez utóbbi vált gyakorlatilag klasszikussá és jelent meg azután számos további kiadásban. Számos idézet vált belőle híressé, amiből a következő oldalon fel is sorolunk nektek párat! 

"– Isten veled – mondta a róka.

– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

"Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt."

"Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is."

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer.De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”

"Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

"Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni..." 

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

"A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt."

"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

- Nem találják meg - mondtam.

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...

- Minden bizonnyal - feleltem.

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."

"Nem tudom, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét."

„Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. (...) De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (…) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (…) S ha majd megvigasztalódtál (mért végül minden ember megvigasztalódik egyszer), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.”

Ha teheted, olvasd el újra A kis herceget! Főleg ha felnőtt vagy, mert ez a "mese" olyan igazságokra emlékeztet, amit a legtöbb felnőtt hajlamos elfelejteni…