Gondolom, sokan emlékeznek még arra, hogy ez a típusú óra milyen nagy divatnak számított anno. Nem volt, nem lehetett olyan lengyel piacot találni az országban -és valószínűleg a keleti blokkban  sem-, ahol ne kínáltak volna ilyen szerkezeteket.

A technika fejlődése ezekben az években már teljes mértékben tetten érhető volt. Aki nem emlékszik már rá, vagy elfelejtette volna, annak idézzük fel: az addigi unalmas, egyhangú, tucat órákat felváltotta a sokszor zenét is lejátszani tudó szerkezet. Meglepő lenne ezek után, hogy ez az újhullámos divat óra akkor, az összes általános iskolástól kezdve a komoly, üzletember csuklóján ott díszelgett?  Oszlassunk el egy félreértést vele kapcsolatban. Az óra neve kvarcóra és sokan abban a hitben élnek, hogy ez az elnevezés a kvarckristályos kijelzőnek szól. Azonban a kvarckristály valójában az óra belsejében található és az órajel frekvencia stabilizálására szolgál. A kijelző valójában folyadékkristályos. Azonban lássuk be, hogy még se hívhatták anno folyadékkristályos órának!

A nagy sikerre való tekintettel a piacot gyorsan ellepték a különböző „felszereltségű” órák. A legmenőbbek a négygombos órák voltak, melyekben volt stopper és dátum funkció is.  Volt benne ébresztő szolgáltatás, melynek dallamát 7 féle zene közül kiválaszthatta ki.

A siker természetesen kirobbanó volt. Gyorsan ellepték a piacot az újabbnál újabb verziók. A kereslet növekedésével nőtt a kínálat is, így nem volt meglepő, hogy jöttek a 14 és 16 dallamos változatok is. 

Hihetetlen, de igaz: az olcsó kvarcórák megjelenésének és elterjedésének hála majdnem tönkrement a nagy múltú svájci mechanikus óragyártás is. 
Nem a 80-as évekről lenne szó, ha ezek a szerkezetek ne szültek volna egészen szürreális további ötleteket. Így született meg például a kisujj-gyűrű óra vagy a kvarcmutatós óra ötlete is. Szerencsére ezek nem értek révbe. Szerencsére, bármennyire is retro és bármennyire is szeretjük a régi dolgokat.