Wendell Castle legendás bútortervező művészi szintekre emelte a különböző berendezések elkészítését. Alkotásairól gyakran lehetetlen eldönteni, hogy egy házban, vagy egy kiállításon lenne-e a helyük.
Egy különleges óra, egy különleges helyen
Történetünk középpontja, a „Szellemóra” nevet viseli, amely kétségtelenül az utóbbi kategóriába sorolható. Az 1985-ben készített alkotás a Smithsonian American Art Museumban „látható”. Pontosabban nem látható. Az első ránézésre régi ingaórának tűnő szerkezetet ugyanis egy szövettakaró védi. De vajon azért, mert még nem mutathatják meg a nyilvánosságnak? Esetleg megsérült a szállítás során és ki kell javítani rajta a repedéseket? Hideg!
Wendell Castle 1985-ben alkotta meg a Szellemórát
Első ránézésre egy régi ingaóra csupán, amire valaki egy védőleplet húzott
A látszat azonban néha csal...
Az alkotás alatti táblán található szöveg azonban mindent megmagyaráz.
És amire senki sem számított a különleges óra láttán
Úgy tűnik, hogy Wendell Castle a megtéveszés nagymestere volt – valójában nem egy letakart óráról, hanem egy faragott szoborról van szó. Bizony – a képekből lehetetlen rájönni, és a látogatók is tanácstalanul kerülgették, míg el nem olvasták az emléktáblán látható feliratot!
A Szellemóra emléktábláján a következő szöveg olvasható
A Szellemóra első ránézésre egy védőlepellel lefedett, kötéllel körbekötött ingaórának tűnik. Közelebbről megvizsgálva azonban láthatóvá válik, hogy milyen zseniális megtévesztésről is van szó: ezt a szobrot valójában egy hatalmas laminált mahagóni tömbből faragták ki. Castle a legapróbb részletekre is odafigyelve lemásolta a finom puha szövetanyag kontúrjait; a „lepel” kifehérítésével és az „óra” barnára festésével tökéletessé tette az illúziót. Ez a mű csupán egy azon tizenhárom óra közül, amelyeket a művész az 1980-as évek során készített; azonban a többivel ellentétben ez nem rendelkezik belső mechanizmussal. Az órát körülvevő csend és nyugalom az örökkévalóság hangulatát kelti, ami nem más, mint maga az idő hiánya.