Az idősebb generációk inkább az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek fénykorából emlékeznek ezekre a klasszikus magyar édességekre, mint például a Dunakavics, a Franciadraé, a Macskanyelv, a Melba kocka és a Pilóta keksz. Bár ma már hihetetlenül sokféle csokoládé és cukorka kapható, ezek a márkák kiállták az idő próbáját, és ma már a nosztalgikus gyermekkori ízeket kereső fiatalabb és idősebb generációk egyaránt kedvelik őket.
Budapesti édességek
A ma már vintage-nek számító édességgyártó cégek többsége az 1960-as években alakult. Érdekesség, hogy 1951-ben egy budapesti lakosok körében végzett felmérés szerint a városban fogyasztott édességek 40%-a cukorból és csak 5%-a csokoládéból készült, 1967-ben azonban már a fővárosban fogyasztott édességek ötödét tette ki a csokoládé. Egy személy összesen mintegy kilenc kilogramm cukorkát, csokoládét és süteményt fogyasztott el.
Csak a vidéki Szerencs Csokoládégyárban volt számottevő gyártás, ezért a cukorkák többsége budapesti cégektől származott. A kommunizmus végéig ez így is volt. A Budapesti Cukrászipari Vállalat az elsők között ment át a privatizáción.
Néhány évvel ezelőtt egy tanulmányt végeztek annak megállapítására, hogy mely édességmárkákra emlékeznek a legjobban ebből a korszakból. A minta nagysága 1001 magyar volt 18 és 69 év között.
A DUNAKAVICS (79%) ÉS a MACSKANYELV (76%), amelyeket ma is árulnak a boltokban, bár kevesebb mennyiségben, mint 30-40 évvel ezelőtt, a legtöbb említést kapták a válaszadók.
Íme néhány olyan édességmárka, amelyek az 1990-es évek előtt rendkívül népszerűek voltak, de még ma is népszerűek.
Dunakavics
A Dunakavicsot 1964-es gyártásba vétele óta ugyanazzal a receptúrával gyártják.
Ezt a finomságot megjelenése óta mindig kék tasakokban árulják a piacon.
A Duna Csokoládégyár, a Dreher-Maul Rt. sörgyár "utódja" kezdte meg a mogyorós, cukrozott cukorkák gyártását. Egy ősi városi legenda szerint ez a furcsa egymásutániság azért történhetett, mert
Ennek következtében az akkori vállalat sört és édességet is gyártott. A Dreher cukorkagyár berendezései a második világháború után a Duna Csokoládégyárba kerültek.
Az üzem, amelyet először Stühmer Frigyes alapított, jelentős szerepet játszott a Dunakavics terjeszkedésében, majd a II. világháborút követő államosítás után átkeresztelték Budapesti Csokoládégyárra.
Az üzem korábban a Budapesti Cukrászipari Vállalat tulajdonában volt, amelyet az 1990-es évek elején a német Stollwerck AG vásárolt meg. A felvásárlást követően a drazségyártás a Budapesti Csokoládégyár Vágóhd utcai üzemébe költözött, ahol azóta is készül a híres Dunakavics.
Franciadrazsé
A dunakeszi csokoládégyárban 1964-ben a Dunakaviccsal egy időben kezdődött meg a francia gyöngydrazsé gyártása. A gyerekek hamar megszerették az újdonságot, de a szülők és az orvosok kevésbé lelkesedtek ezekért a cukorkákért, mert a kavicsok könnyen károsították a fogzománcot, amikor szétmorzsolták őket, és gyakran kellett orvoshoz menni, hogy eltávolítsák a drazsét az orrból.
A kezdetektől fogva a recept változatlan maradt. A franciadraé "dragee" elnevezés a francia dragée szóból származik, ami mázzal bevont mandulát jelent.
Ezek a cukorkák még mindig kaphatók a boltokban, és még mindig az emberek fejében vannak. Gyakorlatilag minden üzletben még mindig megtalálhatóak az édességrészlegen, mivel annyira kedveltek. Sőt, néhány évvel ezelőtt három új ízű színes francia zselét vezettek be, amelyekkel bővült a jelenleg keresett fajták választéka.