A hagyományos magyar öltözékekről

A férfiak öltözködésére túlnyomórészt a díszített ingek, a karimás kalapok és a bőrcsizmákba tűrt nadrágszárak voltak jellemzők. A mellények, kabátok és hidegebb időkben a bundák is megjelentek, (az utóbbi kivételével) gyakran szintén díszítetten.

A hagyományos magyar női öltözékeket látványosan díszített kötények, vagy fehér ingre húzott mellények. A fehér, sűrűen díszített, színes szoknyák szintén elterjedtek voltak a nők körében, ahogyan a szintén díszes fejkendők is.

Az Alföld

Mivel az állattenyésztés a magyarok egyik fő mestersége volt, így nem meglepő, hogy sok férfi öltözék alapját egyszerű pásztor, juhász, és más, haszonállatokkal foglalkozó mesterségek hétköznapi viseletei adták.

Az ing, a gatya (nadrág), a mellény, a karimás kalapok, a csizma, és hidegebb időben valamilyen felsőruházat (például bundák) alkották e biztosították e viselet kiindulópontját. Az ingek és a gatyák általában bő szabásúak voltak, és fehér lenből készültek. A fehér ingeket és gatyákat gyakran díszítették hímzett motívumok.

Az Alföld felsőruházatai meglehetősen változatosak voltak. Találkozhattunk fekete, ujjatlan mellényekkel, báránybőr kabátokkal, szűrökkel, illetve meleget biztosító subákkal és bundákkal is. A juhászok hamuval és faggyúval érték el, hogy ruháik vízhatlanok legyenek.

A Dunántúl

A Dunántúl öltözködését nagyban befolyásolták Magyarország keleti és déli szomszédjai, persze ez a befolyás kétirányú volt. Az ország itteni vidékeire világosabb, sűrűbben hímzett ruházat volt jellemző, ami még a férfiak alsóneműin is megjelent. A férfiakról persze itt sem maradhattak el a díszes ingek, a bő nadrágok, a mellények, a kalapok és a csizmák.

A mellények eleinte nagyon rövidek voltak, és még a derekat sem fedték teljesen. A XX. század közepétől terjedtek el hosszabb változataik. A lenből készült gatyák általában a mindennapos viselet részét képezték, ünnepi alkalmakra pedig szélesebb, bőbb változataik készültek. A nadrágok szintén hímzettek voltak, száruk alját pedig fodrok díszítették.

A felsőruházatot ingre húzott fűzők, mellények vagy rövid-normál hosszúságú szűrök alkották.

Erdély

Az erdélyi népviselet számos régies elemet tartalmazott. A régi egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a nyugati befolyás nem igazán ért el idáig, így meglehetősen egyedi designok alakulhattak ki errefelé.

A férfiak ruházatára rövid, a dereket alig elérő ingek voltak jellemzők (ez egyike az Erdély és az ország többi része közötti kevés hasonlóságnak). Az inget egy bőrből készült, széles öv körítette, amelyet gyűszűnek vagy tüszőnek hívtak. Az eredeti erdélyi ingek bők voltak, és nem volt rajtuk sem gallér, sem pedig mandzsetta (ezek csak a későbbi, hímzett ingeken jelentek meg).

Az erdélyi férfiakról sem hiányoztak a gatyák, amelyek ezen a területen nagyon szélesek voltak. Ezek a szűk nadrágok eleinte házilag gyártott szövetekből, később pedig gyári anyagokból készültek.

Az ingre gyakran egy sötét mellény került, ami készülhetett bőrből, szövetből, vagy bundából, és ritkán díszítették őket.

Észak-Magyarország

A férfiak öltözéke Észak-Magyarországon kifejezetten egyszerű volt. A legtöbb környéken csupán fekete öltönyből, felsőruhából (a már említett szűrök, subák, stb.) és csizmákból állt. Csupán néhány helyen találkozhattunk bő, hímzett ingekkel, nadrágokkal, csizmákkal és kalapokkal.

A férfi ünnepi ruházatokon itt-ott látható volt egy-egy kötény is, amit általában a vőlegények viseltek. A kötények alja általában hímzett volt.

Errefelé inkább a nők öltözékeire voltak jellemzők a színes, világos részletek. A díszesen hímzett női ruhák több rétegben is megjelentek – a fehérneműtől kezdve az ingen, blúzon, széles kötényen, sálon át egészen a fűzőkig és fejdíszekig.