A nemzeti trikolórt máig kis misztikum övezi, alig van olyan magyar, akinek ezeknek a színeknek a láttán ne dobbanna hevesebben a szíve. A piros, fehér és zöld színek mindannyiunkban az összetartozás érzését keltik és büszkeséget érzünk, hogy ehhez a hibái ellenére is csodálatos nemzethez tartozunk. De honnan erednek a zászló színei és miért pont ezek azok? Alábbi cikkünkben erre próbálunk választ adni.
Mikor használták először?
Biztosan mindenki ismeri a híres Wágner Sándor festményét, ami a Nándorfehérvár ostrománál hősies tettet végrehajtó Dugovics Tituszról készült. Dugovics Titusz a várfokra mászó janicsárt saját életének feláldozásával akadályozta meg abban, hogy kitűzze a török zászlót, a törököt magával rántotta a falról a mélybe.
Egyesek azt hinnék, hogy a festményen látható magyar zászló már helyesen van ott és hiteles az ábrázolás, azonban ők nagy valószínűséggel tévednek, ugyanis ez az ostrom 1456-ban volt, a trikolóros zászlók használatáról pedig csak 1601-ből, a goroszlói csatából vannak az első feljegyzések. Bár Báthori Zsigmond használhatta a zászlót a csatában, ami biztosabb, hogy hivatalosan az 1608-ban Pozsonyban megkoronázott II. (Habsburg) Mátyás koronázásánál már használták a piros, fehér, zöld színeket.
Az államalapítás korában a magyarok zászlaja még nagy valószínűséggel vörös volt, korábban turullal a zászlórúd hegyén, majd később kereszttel, miután Szent István által felvettük a kereszténységet. Később, az Árpád-házi címer alapján elkezdtük használni a hétszer vágott árpádsávos zászlót.
Az Árpád-sávok a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező sávjai. Zászlón először az 1270-es években fordul elő bizonyíthatóan. A motívum, amely az Árpád-kor utolsó évszázadában jelent meg az addig vörös színt használó Árpád-ház címerében, később a magyar címer részévé vált.
Az Árpád-háziak vörös-fehér sávjai több magyarországi település zászlajában is jelen vannak; a települések zászlóiban a sávok száma változó. Az Árpádsávos szimbólum több állami – főként katonai és rendvédelmi – szervezet címerének alkotóeleme (például a Nemzetbiztonsági Hivatalénak).[2] Az Árpád-család, illetve II. Rákóczi Ferenc lovasságának sávos, álló téglalap alakú zászlói az egyes protokolláris eseményekben szereplő magyar történelmi zászlósor tagjai. E történelmi lobogókat csak a köznyelv nevezi „Árpádsávos zászlónak”, ugyanezzel a kifejezéssel jelölve azt a rendszerváltás után a nemzeti radikális oldal szimbólumaként felbukkant, fekvő alakú, nyolcsávos zászlót is, melynek használatáról, jelentéséről heves viták folynak.
A ma is használatos zászlót az 1848-as áprilisi törvényekkel tették hivatalossá, később a szabadságharc után tiltott jelképnek minősült és 1867-től használhatjuk újra hivatalosan, a Monarchia idején a zászló közepén szerepelt a címer a Szent Koronával két angyal által közrefogva.
Az 1919 után használatos zászlón már csak a címer maradt meg, majd a háború után a kommunista korszak elején rövid ideig már csak az úgynevezett Kossuth-címer díszítette a zászló közepét. Ezután az '56-os forradalomig a vörös csillagos zászlót használtuk, majd 1957-től a ma is használatos háromszínű zászló vált hivatalossá.