Jó pár éve megfigyelhető tendencia a párkapcsolataink körében, hogy egyre rövidebb ideig tartanak éppen úgy, ahogyan a házasságok zöme is válással végződik ma már. Rengetegen döntenek úgy, hogy inkább össze sem házasodnak sokan azét, mert nem tartják fontosnak a házassággal járó herce-hurcát, sokan pedig egyszerűen csak nem hisznek már a házasság intézményében. Olyanok is vannak, aki egyszerűen nem hajlandóak, vagy nem képesek arra, hogy elköteleződjenek és valahol itt van a kutya elásva.
Egy jól működő kapcsolat úgy tud igazán jól működni, ha teszünk is érte. Nem szabad megelégedni azzal, ami csak úgy van, folyamatos munka. Eldönthetjük, hogy megéri-e a kemény munka, de ha semmit sem teszünk, csak hagyjuk, hogy a dolgok a maguk kerékvágásában haladjanak, minden kapcsolatunk a süllyesztőben fog kikötni. Adjunk le az elvárásainkból, hiszen senki sem tökéletes, még mi sem. Ha mindig a nagy ő-t keressük, akkor örökre egyedül fogunk maradni, hiszen nem létezik a nagy ő. Egyik, számomra igen fontos ismerősöm mondta egyszer: „a nagy ő senki számára nem létezik, de valaki dönthet úgy, és megtehet mindent annak érdekében, hogy ő valaki számára a ’nagy ő’ legyen ”. Azt hisszük, semmit sem kell tennünk egy kapcsolatért, pedig talán a legkeményebb munka az életünkben, hogy a szeretetet és szerelmet éveken keresztül fenn tartsuk.
De napjainkban egoista módon csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Nem vagyunk hajlandóak a legtöbben kompromisszumokra, hogy a másiknak is jó legyen, mindig csak elveszünk, de nem adunk érte cserébe semmit. Pedig sokszor nem is kellene sokat tennünk: egy apró figyelmesség a másik irányába, már elég lenne hozzá, hogy társunk i úgy érezze ő is számít. Nem töltünk elég minőségi időt szeretteinkkel. Nem beszélgetünk egymással. Ezek pedig elengedhetetlenek a tartós kapcsolatokhoz, hiszen így létesítünk kapcsolatot egymással.
Sok oka van ennek. A mai rohanó világban, ahol önmagunkra sincs sokszor időnk egyáltalán nem csoda, hogy sokszor nem akarjuk másokra szánni a saját megmaradt szabadidőnket. Sokak ezt önzőségnek hívják éppen úgy, mint amikor megbélyegeznek egy nőt, mert önszántából úgy dönt, hogy nem vállal gyereket. Pedig talán lehet, hogy ő felelősségteljesebben gondolkodik, mint az, aki megbélyegezi. De ennek ellenére igenis önzően viselkedünk sokszor. Ennek is van pozitív és negatív fajtája is.