Nagygéc Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, közvetlenül a magyar-román határ mentén található. Hogy miről híres ez kis hely, melyet a térképen is alig lehet megtalálni? Ezt mutatjuk most meg.
Románia felé haladva, kis fatábla jelzi az utat Nagygéc felé, falutáblát azonban már nem találhatunk. Esetében sajnos egy szellemfaluról beszélünk, ahol az odavezető út mellett villanyvezeték is jelzi, hogy valami élet a mai napig is van az egykoron 700 lelkes település környékén.
1970. május 13-án a medréből kilépő Szamos folyó elérte Nagygécet, s a falut teljes szélességében elöntötte. A települést nagyon gyorsan kiürítették, ezt követően pedig nem is engedték őket vissza otthonukba. A hatóságok akkori döntése alapján húsz évig tilos volt az építkezés az elöntött területen.
A falu egykori lakói az árvíz után a közeli Csengerben, illetve Csengersimán telepedtek le. Az akkoriban 749 lélekszámú Nagygécen csak egy-egy ház, a magtár, illetve a templom maradt meg.
Azonban itt jön a csavar. Mint ilyen esetekben oly’ sokszor, nem (csak) a természet tehetett erről a katasztrofális pusztításról.
Akkor mi lehetett az okozó? Mi más mint az ember, az emberi hanyagság, oda nem figyelés.
A helyiek szerint az áradást a románok okozták, mikor hadseregük egy rakétabázis védelmének érdekében felrobbantott egy gátat a határ túloldalán. Gát hiányában a víz utat talált magának, ez az út pedig Nagygécnél ért véget. Az egykori falut azóta benőtte a gaz, s csak az alóla egy-egy helyen kitűnő rozsdás kerítés darabok, egykor jobb napokat látott gémeskutak emlékeztetnek arra, hogy itt egykor nagyobb élet volt.
Nagygécen 2011-ben mindössze három házban laktak, az építési tilalmat még mindig nem oldották fel a hatóságok. A falu újjáélesztésére, emlékének ápolására a hajdani lakosok és a településhez kötődő környékbeliek 2008-ban közhasznú egyesületet hoztak létre, mely a Nagygécért Közhasznú Egyesület nevet viseli.
Fotó: Szemes Elek (Panoramio) - 32839096.jpg on Panoramio