Az akkori lakáshiányt, mely a második világháború pusztítása, valamint a falvakból hirtelen városba felköltöző tömeg eredményezett, a különböző panellakások gyors felépítésével igyekezték orvosolni – ami nem mellesleg jó megoldásnak tűnt. A házgyári technológiával készült otthonok tucat számra jelentek meg – ezeket pedig kisebb alapterület jellemzett, mégis számos család hálás volt értük, s talált általuk új otthonra.

Mi is jellemezte ezeket a panellakásokat?

Mint már említettem, rengeteg család számára nyújtottak ezek az épületek otthont. Mégis, modernsége és összkomfortossága mellett hamar szembesülhettek a lakók annak hiányosságaival is.

A kisebb mérettel rendelkező szobák másféle lakberendezést igényeltek, mint amihez akkor a lakók hozzá voltak szokva – ezt pedig érdemes volt egy nagyobb mennyiségű leleményességgel is társítani, ugyanis a nagyobb bútorok szinte soha nem fértek el a helyiségekben. A beépített szekrények ugyanakkor nagyban előre mozdították a lakások élhetőségét.

Az apróbb helyiség mellett más kellemetlenségekkel is szembe kellett a lakóknak nézni – a panellakásokban ugyanis nem beszélhettünk magánszféráról. Mindenki tudott a másikról mindent, lehetett hallani ahogy szomszédok veszekednek, a gyerekek kiabálnak, játszanak, de azt is tudhatták, éppen ki mit hallgat a rádióban, vagy mit néz a televízióban.

Egyedül a közelben megtalálható közértek, oktatási intézmények és játszóterek voltak képesek kompenzálni a kellemetlenségeket, melyek a panelekben élő családokat érintették.

Apró helyiségek

Ezek a lakások összesen két-, vagy másfél szobákkal rendelkeztek, így az egyik szoba általában a fiataloké volt, ezzel szemben a másik pedig a szülőké – utóbbi szolgált lakószobaként, tehát a gyermekes családoknál a nappali luxusnak számított.

A képesk forrása: Fortepan / Gárdos György, Fortepan / Horváth Péter

Amennyiben érdekel cikkünk folytatása, lapozz!