A borsos árcédula ellenére bárki megnézheti vagy (egy egyszerű jobb klikk segítségével) elmentheti a videók egy példányát, amelyeken egy kerub emelkedik a Mars, a Föld és képzeletbeli tájak fölé. A lelkes vásárlók maguknak a fájloknak a másolata helyett inkább egy különleges, "non-fungible token"-nek vagy NFT-nek nevezett, kereskedhető tanúsítványt kaptak. Valójában azonban a hitelesség aurájáért fizettek - és azért a lehetőségért, hogy egy napon ezt az aurát másnak is eladhassák.

Az NFT-k kulturális választ jelentenek az internetes technikai szűkösség megteremtésére, és új típusú digitális javakat tesznek lehetővé. Egyre nagyobb teret hódítanak a magas művészet, a rockzene és még a virtuális NBA-kártyák új tömegpiacán is. Eközben bizonyos embereket gazdaggá is tesznek.

Hogyan működnek az NFT-k?

Az NFT-k olyan digitális tanúsítványok, amelyek hitelesítik egy eszköz tulajdonjogát, és lehetővé teszik annak átruházását vagy eladását. A tanúsítványokat a Bitcoin és más kriptovaluták alapjául szolgáló blokklánc-technológiával biztosítják és ezeket kriptovalutákkal vehetjük, mint a Bitcoin cash. Bitcoin cash vásárláshoz akár a kriptomatot is felkeresheti.

A blokklánc a központi adatbázis decentralizált alternatívája. A blokkláncok általában titkosított formában tárolják az információkat egy peer-to-peer hálózaton keresztül, ami nagyon megnehezíti a feltörést vagy a manipulálást. Ez viszont a fontos nyilvántartások tárolására teszi őket hasznossá.

A legfontosabb különbség az NFT-k és a kriptovaluták között az, hogy a valuták lehetővé teszik a helyettesíthető kereskedelmet, ami azt jelenti, hogy bárki létrehozhat Bitcoint, amelyet más Bitcoinokra lehet cserélni. Az NFT-ket úgy tervezték, hogy egyedileg korlátozzák és egyedi követelést képviseljenek egy eszközre.

És itt kezdenek furcsává válni a dolgok. Az NFT-ket gyakran használják olyan digitális eszközök "tulajdonjogának" igénylésére, amelyek egyébként teljesen másolhatók, beilleszthetők és megoszthatók - mint például egy film, JPEG vagy más digitális fájl.

Mi tehát a hiteles eredeti digitális másolat?

Online nehéz megmondani, hogy mit is jelent valójában a hitelesség és a tulajdonjog. Az internetes kultúrát és magát az internetet a másolás, a beillesztés és a remixelés hajtotta, hogy a hiteles kreatív munka új formáit hozza létre.

Technikai szinten az internet pontosan egy olyan rendszer, amely hatékonyan és nyíltan átveszi az egyesek és nullák egy sorát erről a számítógépről, és elérhetővé teszi azokat egy másik számítógépen, valahol máshol. Az online elérhető tartalmak jellemzően olyanok, amelyeket a közgazdászok "nem versengő javaknak" neveznek, ami azt jelenti, hogy ha valaki megnéz, megoszt vagy remixel egy fájlt, az semmilyen módon nem akadályoz másokat abban, hogy ugyanezt tegyék.

A folyamatos megosztás szinte végtelen mennyiségű anyagot tesz lehetővé, amelyet megnézhetünk, megoszthatunk, másolhatunk vagy újrakeverhetünk, ami a bőség gazdaságát teremti meg, amelyből az online kultúra virágzik.

Az információ szabad akar lenni

A digitális tartalom élete és hosszú élettartama a terjedési képességétől függ. Az internet úttörő kiberliberálisainak volt egy mottója ennek leírására: az információ szabad akar lenni. Az információ online terjedésének megakadályozására tett kísérletekhez a történelem során a technológia olyan aspektusainak (például a titkosítás) vagy jogi rendszereknek a felrúgására volt szükség, mint a szerzői jog.

Az NFT-k azonban a kódot és a kultúrát egyesítik, hogy olyan ellenőrzési formát hozzanak létre, amely nem támaszkodik a törvényre vagy a meglévő rendszerek szabotálására. Egyedülálló "hitelességet" teremtenek egy egyébként megosztható világban.

Mi a következő lépés?

Közel 40 évvel ezelőtt William Gibson kanadai sci-fi író a kibertérről híres "konszenzuális hallucinációként" írt, amelyben felhasználók milliárdjai állapodtak meg abban, hogy az online világ valóságos. Az NFT-k ezt a következő szintre emelik: konszenzusos hallucináció arról, hogy ez az egyesek és nullák sorozata más és hitelesebb, mint az (azonos) egyesek és nullák sorozata.

Az NFT-k úgy működnek, hogy a hiány kölcsönös hallucinációját visszavezetik a bőség világába. Vevőkből nincs hiány: az NFT-k piaca már most is több százmillió dollárt ér. Még a szerény sportkártyák sem lesznek már a régiek.

Az NFT-k eléggé különböznek ahhoz, hogy felkapottak legyenek?

Az NFT-k valódi funkciója az, hogy egyértelmű határvonalat hozzanak létre az online tartalmak egyszerű alkotói és fogyasztói, valamint azok között, akik elég kiváltságosnak számítanak ahhoz, hogy fizetést kapjanak a tartalom előállításáért, vagy azt állítsák magukról, hogy "hiteles" művek tulajdonosai. Az internet decentralizálta a tartalomkészítést, az NFT-k azonban a kultúra terjesztését próbálják újra centralizálni.

Az NFT-k megkönnyítik a helyettesíthető pénz cseréjét nem helyettesíthető hitelességre. Ez egy jól ismert lépés, amely mindenféle iparágban előfordul, és amelynek hosszú története van a művészettörténetben.

Hogy az NFT-k kulturális kódja hogyan fog fejlődni, azt csak találgatni lehet, de jelenleg sok új módot nyit arra, hogy új pénzek cseréljenek gazdát.

Első látásra úgy tűnhet, hogy ez mindenütt a művészek számára egy olyan lehetőséget jelent, amellyel fizetést kaphatnak az egyébként másolható munkájukért. Az online tartalomért való fizetésre vonatkozó normatív szabályok megalkotása azonban eddig nem ment zökkenőmentesen: gondoljunk csak az olyan streaming-szolgáltatásoktól, mint a Spotify, a zenészek által kapott csekély kifizetésekre.

Az NFT-ket a pazarló energiafogyasztásuk miatt is kritizálták, mivel a tokenek titkosításához sok számítógépes energiára van szükségük. A CryptoArt online kalkulátora szerint a Grimes minden egyes animációjához szükséges NFT-k létrehozásához szükséges számítások körülbelül 70 tonna CO₂-kibocsátást eredményeztek. Nem vagyok benne biztos, hogy a jövő generációi számára ez a költség be volt árazva a jelenlegi piaci értékbe, vagy bármilyen felértékelődésbe, ahogy a tokenek kriptográfiailag gazdát cserélnek.