A Nintendo áttekintése

A Nintendo nem az egyetlen konzolgyártó a piacon, de határozottan a legrégebb óta van jelen. A vállalatot először 1889-ben alapították, majd az 1970-es években készítette el első játékait, mielőtt 1983-ban piacra dobta első saját otthoni konzolját. Tekerjünk előre 2021-be, és a Nintendo Switch nagy eladási szenzációnak számít, ami megerősíti a vállalat pozícióját a piacon.

A Sonyval és a Microsofttal ellentétben azonban a Nintendo játéküzletága az egyetlen igazi üzletága, kezdetben. Így nem tud olyan üzletágakra támaszkodni, mint a tévék, a számítástechnika, a filmek és a zene, amikor nehéz helyzetbe kerül.

Nintendo konzolok

NES

A Nintendo Entertainment System (NES) volt a vállalat első igazi otthoni konzolja, miután korábban már piacra dobott játéktermi gépeket és a Game & Watch kézi konzolt. Az 1983-as NES 2D-s megjelenítést és 512 szín támogatását biztosította, a játékok pedig kazettán érkeztek.

A Nintendo gépe újjáélesztette az 1983-as videojáték-krach által megtizedelt konzolpiacot, köszönhetően a viszonylag versenyképes árnak, valamint az olyan minőségi játékoknak, mint a Super Mario Bros, a The Legend of Zelda és a Metroid.

SNES

A Nintendo a NES-t követően 1990/1991-ben piacra dobta a Super NES-t (SNES). Az új konzol még fejlettebb 2D-s látványvilágot nyújtott, de a Mode 7 effekteknek köszönhetően az első jelentős kitörést jelentette a 3D világába is. A későbbi kiadásokban, mint például a Starfox, egy külön chipet is beépítettek a kazettába, amely lehetővé tette a modernebb poligonális 3D grafikát, de a teljesítmény és a minőség még mindig messze volt a fejlődés útja.

A SNES népszerűsítette a vállgombokkal ellátott vezérlőket is, így a játékosok egy pár gombot kaptak ott, ahol a mutatóujjukat szokták pihentetni. Ez a funkció hamarosan az összes későbbi otthoni konzolon is helyet kapott. A legismertebb SNES-címek közé tartozik a Chrono Trigger, a Super Mario World, a Super Metroid, a Super Mario Kart és a The Legend of Zelda: A Link To The Past.

Nintendo 64

Az 1996-os Nintendo 64 volt az első olyan Nintendo-konzol, amelyet az alapoktól kezdve valódi 3D-s játékra terveztek. A konzol az akkori korhoz képest nagy teljesítményű belső egységeket szállított (bár a fejlesztők számára nehéz volt elsajátítani), az N64 kontrollere pedig népszerűvé tette az analóg botkormányt. Ezek a tényezők együttesen úttörő címeket eredményeztek, a Super Mario 64-et pedig a 2D-s franchise-ok sikeres 3D-s átmenetének fényes példájaként emlegetik.

Az N64 legnagyobb hátránya, hogy a Nintendo ragaszkodott a kazetták használatához, ami a PS1-hez képest villámgyors betöltési időket, de jelentősen kisebb játékméretet eredményezett. A legnagyobb N64-es kazetták 64 MB-osak voltak, míg a PS1 700 MB-os CD-ket kínált. Ez azt jelentette, hogy a fejlesztők rengeteg játéktartalmat és multimédiát tudtak egy CD-re pakolni a kazettához képest. Így nem csoda, hogy a PS1 a globális eladások tekintetében megelőzte az N64-et.

Az olyan játékok, mint a Super Smash Bros, a The Legend of Zelda: Ocarina of Time, a Perfect Dark, a Goldeneye 007 és a Mario Kart 64 a Nintendo 64 megvásárlásának legfőbb indokai közé tartoztak.

GameCube

A Nintendo utódja az N64-nek a GameCube volt, amely 2001 végén jelent meg. A Sony és a Microsoft által reklámozott komoly fekete dobozokhoz képest a dizájnja egy kis friss levegőt jelentett. A GameCube ehelyett egy lila kocka volt, amely nagy teljesítményű, könnyen kezelhető hardverrel, hátulján hordozható fogantyúval, és a Nintendo otthoni konzoljai közül először lemezes formátummal (bár 1,4 GB adatmennyiséggel) rendelkezett.

A GameCube-nak köszönhetően a Nintendo még lejjebb csúszott a rangsorban, mivel a PS2 és még az eredeti Xbox is megelőzte az eladási listán. Mindenesetre akik megvásárolták a Cube-ot, olyan csúcskategóriás termékekkel örülhettek, mint a Metroid Prime, a The Legend of Zelda: Wind Waker, a Mario Kart: Double Dash, az Animal Crossing és a Super Smash Bros Melee.

Wii

A Nintendo szerencséje 2006 végén újjáéledt, amikor a vállalat a GameCube utódjaként piacra dobta a Wii-t. Az új konzol szerényebb teljesítménynövekedést mutatott elődjéhez képest, de az igazi változást a TV-távirányító stílusú, mozgásos gesztusokat kínáló kontroller jelentette.

Ez az egyszerű beviteli módszer azt jelentette, hogy a kontrollerrel meglengetve egy baseballütőt lóbálhattál, a képernyő egy adott területére irányíthattad a kontrollert, hogy megcélozz egy játékbeli fegyvert, vagy egy bowling mozdulatot végezhetsz, hogy a tízbábu-s bowlingban találatot érj el.

Ez az alapfeltevés azt eredményezte, hogy a Wii volt generációjának legnépszerűbb konzolja, és túlszárnyalta az Xbox 360 és a PlayStation 3 eladásait. A Wii kezdeti teljesítményét kétségtelenül segítette a Wii Sports csomagban található cím, és ez a kombó még egyes idősek otthonában is népszerűvé vált. Olyan gyöngyszemeket is kaptunk, mint a Super Mario Galaxy játékok, a Xenoblade Chronicles, a Metroid Prime 3 és a Kirby's Epic Yarn.

Wii U

A furcsa nevet félretéve, a 2012-es Wii U érdekes koncepcióval rendelkezett: egy táblagép méretű képernyővel ellátott gamepaddal, valamint Wii távirányítók támogatásával. Ez lehetővé tette az aszinkron játékmenetet, például azt, hogy a távirányítót használó játékosok a tévé segítségével keressék meg a gamepadot használó felhasználót (aki a kontroller beépített képernyőjét használta). A gamepad kis képernyőjét teljes értékű játékokra is használhatták, ha a tévét használták.

Sajnos a Nintendo számára a furcsa, kidolgozatlan kontroller (gyenge akkumulátor-élettartam és rezisztív érintőképernyő) és az alulteljesítményes belső egységek kombinációja azt eredményezte, hogy a Wii U a cég legkevésbé sikeres otthoni konzolja lett a Virtual Boy óta. Ennek ellenére néhány minőségi játéknak adott otthont, és a Wii-játékokkal való visszafelé kompatibilitás és a kiterjedt Virtual Console digitális szolgáltatás miatt vitathatatlanul továbbra is a legjobb hely a retro játékok legális lejátszására.

Switch

A Wii U lehet, hogy kereskedelmi szempontból kudarcot vallott, de a Nintendo kétségtelenül merített belőle ihletet a 2017-es Switch számára. A korábbi konzol lehetővé tette, hogy a saját kijelzővel rendelkező gamepadnak és a magához a konzolhoz való helyi vezeték nélküli kapcsolódásnak köszönhetően a tévéképernyőtől távol játszhassunk a játékokkal. A vállalat azonban még ennél is tovább ment, és a Switchet hibrid konzollá tette, hiszen egy igazi kézi gép volt, amelyet a nagyképernyős játékhoz a tévéhez lehetett dokkolni.

Ez a Nintendo számára nyerő kombináció volt, hiszen a Switch lett a legnépszerűbb otthoni konzoljuk. El kell mondani, hogy ez a gép közel sem olyan erős, mint a rivális konzolok, de ez nem akadályozta meg a fejlesztőket abban, hogy néhány technológiailag fejlett játékot és portot készítsenek.

Más riválisok az évek során

A Sega sok szempontból a Nintendo legkorábbi riválisa volt, ugyanakkor az egyik legfontosabb ellenfele is. Az NES és a SNES a Sega Master System, illetve a Mega Drive ellen indult.

A Sega Master System az 1980-as években vereséget szenvedett a NES-től, de a cég az 1990-es évek elején visszavágott a népszerű Mega Drive-val. A gép azzal tűnt ki, hogy a Sega "menő" konzolként marketingelte, köszönhetően az olyan címeknek, mint a Sonic The Hedgehog, Golden Axe, Streets of Rage és sok más. A Mega Drive-on kevesebb esetben fordult elő cenzúra is, például a Mortal Kombatban piros vér szerepelt a konzolon (ez a lehetőség a SNES-en hiányzott).

A Mega Drive a Sega hardveres sikereinek csúcspontjának bizonyult, mivel a Sega Saturn-t a Nintendo 64 és a PlayStation a 90-es évek közepén és végén simán legyőzte. A Sega Dreamcast 1998/1999-ben jelent meg, és olyan érdekes funkciókat hozott, mint az online játék és a VMU memóriakártyák. Sajnos ez volt a cég utolsó konzolja, mivel a Sony, a Nintendo és a Microsoft újabb gépei megölték a Sega konzolüzletágát.

A Nintendónak volt néhány riválisa a kézikonzolok terén is. A Sony mellett a cég hordozható gépei olyan versenytársakat láttak, mint a Sega Nomad, a Sega Game Gear, az Atari Lynx, a Bandai WonderSwan, a Neo Geo Pocket/Pocket Color sorozat és a Game Park készülékek. Ezen kézi számítógépek egyike sem tudta ténylegesen legyőzni a Nintendo gépeit egy generáción keresztül.