Az emberek ősidők óta szerették volna megörökíteni magukat, világukat. Ha nagyon vissza szeretnénk nyúlni az időben, akkor már a barlangrajzoknak is voltak efféle funkciói (természetesen ez ekkor még nem volt ennyire erőteljes).

A festészet is hasonló okok végett örvendett nagy népszerűségnek, hiszen a régebbi időkben ez volt az elsődleges módszer egy-egy portré elkészítéséhez – nem is kevés megrendelés született a festőkhöz. Érdekesség viszont, hogy amennyiben nem volt valaki elég tehetős ahhoz, hogy a korszak festőihez forduljon, sziluetteket, árnyképeket készíttetett. Ezekhez már a fényt használták ki (ahogy az illető ügy egy széken, a vetített árnyékos rajzolták körbe egy papírra, majd azt dolgozták ki), melynek a fényképészet során fontos szerepe lesz.

A magyar fotográfia nagyjából egyidős a dagerrotípia elterjedésével – ez 1827-re tehető, és népszerűsége kitartott az 1960-as évekig. Ebben a hanyatló időszakban a magyarok már inkább a külföldi gépek felé kezdtek el érdeklődni. Ennek hatására tért vissza az évtized elején a Gamma a mérőműszerek gyártásához.

Kikhez is köthető a Pajtás?

A Pajtás fényképezőgépeket a Gamma Optikai Művek gyártotta 1955 és 1962 között, mely elsősorban mérőműszerekkel foglalkozott. A gyártásba később bekapcsolódott a Fővárosi Finommechanikai Vállalat is.

A Gamma Művek a negyvenes években kezdtek el komolyabban foglalkozni egy saját fényképező megalkotásával. Ekkoriban láttak napvilágot az olyan prototípusok, mint a Riga (Riszdorfer Gamma), vagy a Kinga (Kino Gamma).

A hazai fényképezőgép-ipar első sikerének mégis az Utitárs számított, melyet a Gammából kivált, Finommechanikai Vállalat gyártott, és több, mint 60 ezer darab készült el belőle.

Amennyiben érdekel cikkünk folytatása, lapozz!