Sokan szeretik, még többen megvetik. Akik ott élnek azt mondják, hogy megszokható, akik kívülről nézik azt mondják, hogy nem tudnának ott élni. Valakiket kiráz a hideg tőle, mások pedig nyaranta izzadnak a betonrengetegben. Egy biztos: a panelházak meghatározó lehetőség manapság, ha lakhatásról van szó. Nem kifejezetten magyar jelenségről van szó, de az biztos: a magyar építészeti megoldások közelebb vannak a szovjet-orosz panelház építési kultúrához, mint máshoz a világon.

Az előző rendszer szovjet elnyomása az élet összes területére kifejtette a hatását. Nem volt ez másképpen a panelok esetében sem. A magyar építészet és az itthoni megoldások fényévekkel jártak a szovjet technológia és elképzelések előtt akkoriban, azonban a központosítás jegyében alkalmazkodni kellett-az építészet területén is. Azonban gondoljunk bele micsoda hibás gondolat volt a magyar másolás-másoltatás. A nagy Szovjetunió ha helyhiánnyal nem is küzdött, de városok tekintetében az emberek lakhatása komoly problémákat okozott. Ott éppen ezért fordulhatott elő, hogy felfelé kezdtek el terjeszkedni és a panelházakban látták a megoldást. Magyarországon azonban nem ez volt a helyzet. Az I. Világháború után az ország nagyon jó helyzetbe került. Nem véletlenül hívták Budapestet akkoriban kelet Párizsának. Szinte soha nem látott virágzásban élt az ország. A lakosság száma akkoriban 9.3 millió fő környékén mozgott, még sem gondolt arra senki sem, hogy panelokból felhúzott házakban kellene élnie bárkinek is. Miért is lett volna így, mikor a magyar technológia fényévekkel megelőzte ezt az elképzelést?