Pannonhalma városa a bencés főapátságról híres. 996-ban Géza herceg cseh szerzeteseket telepített Pannónia szent dombjaira. Az alapító célja egy kulturális támaszpont kialakítása volt a középkori Európában. Szent István (1000-1038) is gyakran látogatta a kolostort, hogy Tours-i Szent Márton előtt lerója tiszteletét. Uros (Oros) pannonhalmi apát (1207-1243), a gótikus templom építője, sikeresen visszaverte a mongol támadásokat a kolostor-erőd falai alól. Tolnai Máté apát idejében a kolostor kiemelt pozícióhoz jutott a bencés rendben és 1541-ben főapátsággá nyilvánították. A 150 éves török megszállás alatt a szerzetesek menekülni kényszerültek, rövidebb vagy hosszabb ideig. Sajghó Benedek főapát idején számos barokk stílusú remekmű került megépítésre.

A 18. században a felvilágosodás kora nyomot hagyott a szerzetesek életében is. Az állam és a vezetők a kolostorokat közvetlen hasznuk alapján ítélték meg, így csak a gyógyítással vagy tanítással foglalkozó rendeknek tanúsítottak létjogosultságot. Mivel a bencés rend inkább a közösségi életre koncentrál, mint a közösségi szolgálatokra, ezért II. József felszámolta a bencés gyülekezeteket. A rendet 1802-ben visszaállították és középiskolai oktatási feladatokat látott el.

1945 után a bencés iskolákat is szekularizálták. 1950-től azonban Győr és Pannonhalma gimnáziumai ismét állami kézbe kerültek. A szerzetesi közösségek a nehézségek idején is kitartóan munkálkodott liturgiájának megújításán és az imádságok nyelvezetén a második vatikáni zsinat után (1963-1965). A kommunizmus után Pannonhalma bencés közössége az iskolák üzemeltetése, fenntartása mellett főként az anyagiak és egyéb szükséges eszközök beszerzésével foglalkozott, hogy lehetővé tegye szerepének betöltését az egyházban és azon kívül.

A pannonhalmi főapátság kiemelkedő történelmi, kulturális és építészeti jellegének köszönhetően felkerült a világörökségek listájára.

Az apátság a bazilikából, a szerzetesi cellákból, zárdából, ebédlőből (refektóriumból), könyvtárból, a művészeti és tudományos gyűjteményekből, levéltárból, valamint a gimnázium épületéből (osztálytermekkel, kollégiummal, ebédlővel és tornatermével együtt) áll. Több mint 40 szerzetes lakik az apátságban, az iskolákban pedig mintegy 320 diák tanul.

A szerzetesek celláit, a refektóriumot és a gimnáziumot nem látogathatják turisták. Az archívumot ugyancsak elzárták a látogatók elől, mivel kiemelkedően értékes anyagokat tartalmaz.

A bazilika

A jelenlegi épület az apátság harmadik temploma, amiben megtalálhatóak a régebbi templomok falainak részei. Az első templom felszentelése 1002-ben történt Szent István adománylevele által. Az írásból kiderül, hogy a templomot Géza herceg, Szent István apja kezdte el építtetni. 1137-ben egy jelentés II. Béla kancelláriájától tartalmazza a templom első újításával kapcsolatos információkat. Ebből az időből számos nagyméretű darab található az első templom falaiból.

Az egyetlen biztos pont az épület kronológiájában a jelenlegi templom 1225-ös felszentelő okirata. Az építészeti jellegzetességek arra utalnak, hogy három fő csoport dolgozott a templom építésén. A 10-13. századi román stílusú építményt 1486-ban gótikus stílusban újjáépítették, majd a 16. században kibővítették. A legszebb és legértékesebb építészeti emlékek ebből az időből származnak. A török pusztítást követően a 18. században újjáépítették, immár barokk elemeket alkalmazva. A jelenlegi külső építészetet a 19. századi neoklasszicizmus elemei határozzák meg. Az impozáns nyugati homlokzat, 55 méteres tornyával és a főkönyvtárral 1824 és 1836 között épült Packh János és Engel Ferenc tervei alapján. A bazilika stílusú templom téglalap alakú, keleti-nyugati oldalain megnyújtva. A kolonnádok az épületet egy főhajóra és két oldalhajóra osztják. A főhajó ablakait közvetlenül éri a fény, mivel jóval a többi ablak felett helyezkednek el. Az északi kápolnák a 15. században épültek. A legnagyobb értékeket a Szent Benedek kápolnában megtalálható cseppkőszéf és a Szűz Mária kápolna gyönyörűen megmunkált reneszánsz kapuja képezik. A márvány oltárt és szószéket a soproni Stornó Ferenc tervezte.

A szentély alatti altemplom szinte tökéletesen megmaradt 13. századi állapotában. A korai gótikus mesterműben az oszlopfők és a zárókövek díszítettsége a legszembetűnőbb, mivel mindegyiken más-más faragott mű látható. A templom orgonáját dr. Szigeti Kilián és Tóth Tamás tervezték. A végleges verziót Trajtler Gábor és dr. Lukács Áment dolgozták ki. Az orgona tervezése 1980-ban kezdődött, megalkotása pedig 1985-ben fejeződött be. A bazilika egész évben számos orgonakoncertnek ad otthont. A bazilika továbbá a szerzetesek imádságainak fő helye. Itt tanulják és éneklik a dicséreteket és az istentiszteleteket, valamint naponta egy órányi imádságot és misét tartanak. Vasárnaponként külön misét tartanak a gyülekezetnek és külön egyet a családoknak.

A zárda eredetileg román stílusban épült a 13. században. 1472 és 1486 között Mátyás király uralkodása alatt gótikus stílusban újjáépítették. A kiugró falrészeken emberi, állati és növényi figurák ábrázolják szimbolikusan a bűnöket és az erényeket. Pannonhalma egyedülálló példája a bencés hagyományoknak megfelelő építészeti elrendezéseknek, ami érintetlenül maradt. A zárda, a kolostor központja körülöleli a négyszögletű kertet. Északi oldalán a bazilika áll, keleti oldalán pedig a káptalani tanácskozószoba, ahol a szerzetesek és az apát imádkoznak és megbeszélik a napi teendőket. A déli oldalon eredetileg a refektórium állt (a 17. században Sajghó Benedek apát ideje alatt új refektórium épült).

A refektórium mellett melegedő helyiségek voltak, mivel a középkorban a szobákat nem fűtötték. A nyugati szárnyban voltak a műhelyek és a másolóhelyiségek. A kis kertben kerti virágokat és fűszereket termesztettek, ami tulajdonképpen a középkori kolostor patikája volt. A kertben van még egy 11 méter mély ciszterna és egy napóra. A zárda felújítása során felszínre került egy 14. századi „Volto Santo” Krisztus-kép, ami a bazilika déli falán található. A Porta Speciosa bal oldal felőli szobája a kolostor könyvei egy részének a tárolására szolgált, mivel a szerzetesek a szentekről szóló könyveket tanulmányozták, miközben a zárda körül sétáltak, ahogy azt a bencés rend szabályai előírják.

A középkorban a templom egyik fő bejárata volt a Porta Speciosa, ami a zárdából a templomba vezet és ugyancsak a 13. században épült. A bazilika főként a szerzetesek számára épült, nem a zarándokoknak, ezért vezet az átjáró a zárdába, nem pedig a szabadba. Jobb és bal oldalon öt, vörös márványból készült ikeroszlop látható mézkő oszlopfővel és szürke márvány talapzattal. A boltívek vegyesen vörös és szürke márványból készültek. A bejárat feletti festmény Szent Martint ábrázolja az 1875-ös felújítás emlékére.

Könyvtár

Az északnyugati sarokban található könyvtár 1824 és 1827 között épült klasszikus stílusban. A hatalmas birodalmi stílusú könyvtárban 36 márványozott ión oszlop van. A falakat 150 faragott cseresznyefa polc takarja. A mennyezeti freskókon (1830) Minerva, a tudomány istennője trónol az Olümposz hegyének felhőin. Szürke festmények ábrázolják a nagy filozófusokat, írókat költőket és a magyar történelem, irodalom és tudomány kiemelkedő alakjait. A 360 000 darabot tartalmazó könyvtár Európa egyik legnagyobb vallási könyvtárának számít, ahol számos érdekes látnivaló található.

Kiállítás

Az apátság gyűjteményei éremtani, kőzettani gyűjteményekre, metszetekre és festményekre oszlik. A könyvtár előszobájában állandó kiállítást rendeztek be, ahol relikviák, papi ruházatok, ékszerek, festmények és az építészet és a vallástörténet jellegzetességei láthatóak. A városban és környékén talált relikviákat vitrinekben tartják. A legtöbb lelet a kő-, bronz- és vaskorból, a rómaiak idejéből, a nagy népvándorlások idejéből és a török megszállás idejéből származik.

Híres másolatok is találhatóak, például Pannonhalma alapítólevelének másolata 1001-ből, István király aláírásával, vagy Tihany apátság alapítólevelének másolata 1055-ből, ami a legrégebbi nyelvi emlékünk. A mintegy 30 kiállított festmény között holland és flamand, olasz, spanyol, francia, német és osztrák alkotók művei is megtalálhatóak. A gyűjtemény leghíresebb darabja a holland David Teniers Brüsszeli búcsú című festménye. A kiállítás 2013 novembere óta látogatható.

Pincészet

A borkultúra a Dunántúlon már évszázadokkal a római előtt virágzott, amit később a bencés szerzetesek élesztettek fel. Az apátságnak az 1945-ös szekularizációig saját borászata is volt. A kommunizmus után ezt a hagyományt 2000-ben megújították a borospince építése után a borászat 2003 ősze óta ismét üzemel. A szőlőt saját ültetvényeken termelik. A régi szőlőskertek mellé újakat is telepítettek. A pannonhalmi borrégió az észak-dunántúli borrégió része, ahol hagyományosan fehér szőlőfajtákat termesztenek. Bár fő csapásvonalat a fehérborok képezik, a borászat a vörösborokkal is kísérletezik, amit ígéretesnek tartanak. A turizmust a Pannonhalmi Apátsági Pincészet szervezi, ahol a látogatók a szakképzett idegenvezetés mellett betekintést nyerhetnek a bencés borkultúrába és annak történelmébe, tanulhatnak az épületekről és a borkészítés technikai hátteréről, valamint természetesen meg is kóstolhatják a borokat.

Boldogasszony kápolna

A Boldogasszony kápolna júniustól szeptemberig 9 és 17 óra között látogatható. A főapátságtól kb. 15 perc alatt gyalog elérhető. Építése 1714-ben kezdődött, majd a barokk épületet 1865-ben romantikus stílusban újjáépítették. A kápolna eredetileg plébániaként szolgált a környéken élő embereknek. A berendezés fő részei a három oltár és egy kisorgona a 18. századból. Az épület alatti kripta a mai napig a szerzetesek temetkezési helye.

Millenniumi emlékmű

1896-ban hét millenniumi emlékművet állítottak Magyarországon, amelyek egyike Pannonhalmán található. A magyarok 896-ban foglalták el a Kárpát-medencét; az emlékművek ennek az 1000. évfordulóját hivatottak ünnepelni. A Millenniumi Emlékmű jelenleg nem látogatható, de kívülről megtekinthető.

Arborétum

A Főapátság bejáratával átellenben található az arborétum, több száz féle cserjével és fával, amik közül néhány fajta csupán elvétve akad az ország területén. A sokféle énekesmadár miatt számottevő madártani területnek számít. Az Arborétum remek hely a kikapcsolódásra és a természet tanulmányozására, kutatására egyaránt. Az ókorban a szerzetesek nagy műgonddal nevelték a növényeket gyógyászati célokra. Különböző adatok találhatóak a 19. század első feléből a természet vizsgálatáról és a kolostor természetes környezetének formálásáról.