#szavazas-63#

A fogás neve gulyát őrző személyről, a gulyásról kapta. A név már a 10-13 század között megszületett, az étel maga azonban csak jóval később jött létre. Ennek pontos idejét nehéz lenne behatárolni, de annyi biztos, hogy a 18. század második felére a gulyás a hagyományos falusi konyha szerves részévé vált. Eleinte csak a háztartásokban volt jelen, majd a 19. század első felében az éttermek menüjére is felkerült.

Népszerűségét többek között az ébredező nemzeti öntudatnak köszönhette. A 18. század közepétől kezdve minden magyar dolog – irodalom, tánc, zene, ételek, italok, stb. – a német nyelv elleni fellépést képviselte. A gulyás természetesen ezen jellegzetes magyar dolgok közé tartozott. A gulyásban megjelenik a magyar konyha színe-java. Elengedhetetlen hozzávalói többek között a hús, a krumpli, a paprika, a hagyma, és az elmaradhatatlan fűszerek. Habár a gulyás elkészíthető konyhai körülmények között is, az üstben főzött változat jellegzetes ízét nem lehet utánozni. Általános „szabály” továbbá, hogy a gulyást csak marhahúsból érdemes elkészíteni.

Az alap gulyás receptnek persze mára már számtalan változata létezik. Ahány ház, annyi gulyás – minden házi szakács a saját verzióját készíti el a család és a vendégek számára, de van néhány nevesebb változat, amelyek jobban eltérnek az eredeti recepttől. Ott van például a kolozsvári módra készült gulyás káposztával, vagy a zöldségekkel és kellel készített alföldi verzió, de nem maradhat le még a csángó gulyás sem rizzsel és tejföllel. A „gulyásverziók” száma valóban figyelemreméltó, de egyáltalán nem meglepő. Találkozhatunk még olyan nevekkel is, mint a sörgulyás, fiáker-gulyás, Tenkes-gulyás, Likócsi-gulyás, stb. A következő oldalon egy rendhagyó receptet osztok meg veletek, isteni pincegulyást készíthettek, megéri lapozni egyet!