A reformkor több szempontból is meghatározó időszaka volt történelmünknek, a 20. században pedig olyan rendkívüli filmek készültek a témájában, melyek beírták magukat a magyar filmgyártás nagy könyvébe.
A kőszívű ember fiai
Ezt az 1965-ben készült, magyar filmdrámát két részesre készítették. A rendezése Várkonyi Zoltánnak köszönhető, a film Jókai Mór: A kőszívű ember fiai címmel ellátott, nagysikerű regényének adaptációja. A forgatókönyvet Erdődy János írta, a mozi legyártásáért a Mafilm Játékfilmstúdió felelős, a forgalmazásáért pedig a MOKÉP. 1965. április 1-jén került a mozikba, azonban a későbbi években felújítást kapott, méghozzá 1976-ban. A nagyszerű film a reformkor időszakába kalauzol bennünket, Nemesdombra, ahol Baradlay Kázmér (Major Tamás) főispán haldoklik. Ő egész életét a császár szolgálatában töltötte le, s lélekben is az uralkodó híve volt mindig. A beteg, de élete utolsó percéig megrendíthetetlen férfi nyilatkozik arról, hogyan óhajtja három fiának sorsát elrendezni, a feltételeiből nem enged. A legidősebb fiú, akinek neve Ödön (Bitskey Tibor), Oroszországban kell maradjon, diplomataként kell szolgálnia az udvart. Másodszülött gyermeke, Richárd (Mécs Károly), a királyi testőrség kötelékeit kell erősítse. A legfiatalabb sarj Jenő (Tordy Géza), neki bécsi hivatalnoki szerepet szán édesapja, hogy saját ereje, tehetsége és elkötelezettsége szerint a lehető legmagasabb rangra küzdje magát. Az események azonban nem úgy alakulnak, amiként a „kőszívű ember” rendelete kívánja, ugyanis felesége, Baradlay Kázmérné (Sulyok Mária) mindhárom gyermekét hazahívja Magyaroroszágra. Ödön azon nyomban útnak indul szülőföldje felé, orosz származású barátjával, Leonyiddal (Bujtor István) nekivágnak az orosz tél veszedelmének. Jenő és Richárd Bécsben tartózkodnak, míg az ifjú diplomata Alfonsinenak (Béres Ilona) udvarol, úgy a huszárkapitány Liedenwall Editnek (Polónyi Gyöngyi). Mindketten osztrák nemeshölgyek. A dolgok azonban hamar kaotikussá válnak, ugyanis 1848 márciusában megkezdődik a forradalom. A film játékidője 158 perc, amennyiben mindkét részt vesszük.
Egy magyar nábob
layout="responsive" width="480" height="270">Az 1966-ban megalkotott, magyar moziremek, Jókai Mór azonos címmel ellátott regényének megfilmesítése. A történelmi, drámai műfajon belül kiemelkedő filmet Várkonyi Zoltán rendezésének tulajdoníthatjuk, a forgatókönyvet pedig Erdődy János állította össze. Gyártását a Mafilm Játékfilmstúdió vitte véghez, a MOKÉP forgalmazásában jelent meg. A történet elején egy alföldi fogadóban találjuk magunkat, ahol a régi magyar szokásokhoz híven, a nemesi származású Kárpáthy János (Bessenyei Ferenc) kedvenc időtöltésével foglalatoskodik, mulat. A zajló mulatság közepette betoppan egy jól öltözött idegen, kinek neve Kárpáthy Abellinó (Darvas Iván). A fiatalember azzal az újsággal tért haza külföldről, hogy hírét vette egy igencsak gazdag rokona elhalálozásának, ezért egyenesen Párizsból utazott vissza Magyarországra. A halálhír azonban téves, ugyanis Kárpáthy János nagyon is él, amikor pedig szóba kerül egy bizonyos koporsó, az idősödő, de még mindig ereje teljében lévő János óriása haragra gyúl. A két nemes útjai elválnak, amikor János felégeti az egész kocsmát, majd annak kártérítését követően hazatér birtokára, hogy Szentirmay Rudolf gróffal (Latinovits Zoltán) a pünkösdöt ünnepelje. Abellinó visszautazik külföldre, ahol újra találkozik nemesi származású, világi életet habzsoló cimboráival. Az örökségről azonban nem mondott le! A szerelemmel, viadallal, izgalommal teli filmdráma 94 percnyi játékidővel szórakoztatja a nézőket.