Úgy utaztunk, mint egy zsák krumpli, nem volt rajtunk biztonsági öv és nem volt speciális gyerekülés, abban az időben. Kint játszottunk, amíg beesteledett, nem ültek ott mellettünk, hogy el ne essünk, ne másszunk fel, ne szaladjunk…Fogócska, roller, kergetőzés, ez volt a játék, nem pedig a tablett, meg a telefon. Passzívan dohányoztunk, a szüleink ölében, mivel kicsi volt a konyha, mi is beszívtuk az általuk elszívott cigaretta füstjét, de soha sem jutott eszünkbe, hogy a cigarettafüst káros.

A szüleink ölében ülve kóstolgattuk a bort, a sört és más italokat, azért kaptunk mi is egy – egy kortyot, hogy “nehogy megkívánjuk”. A nagyszülőknél minden féle éretlen, savanyú, keserű gyümölcsöt megettünk, még a zöld, éretlen szőlőt is és mégsem voltunk betegek tőle, pedig eszünkbe se jutott megmosni. Mezítláb jártunk az udvaron és minden háziállattal játszottunk anélkül, hogy mondta volna valaki, hogy mossunk kezet játék után.

Kézfertőtlenítő akkoriban talán még nem is létezett. Egyedül jártunk iskolába, a lakáskulcs mindig a nyakunkban lógott. Nem volt autó a fenekünk alatt, a szüleink nem kísértek minket mindenhova. Minden nap egyedül használtuk a gáztűzhelyet, már egészen kicsi korunktól kezdve, hogy megmelegítsük magunknak az ételt. A szülinapi zsúron jó esetben üdítő volt és finom házi torta. Nem volt ugrálóvár és cukrászdából rendelt tortaköltemény…

Nem volt hamburger, meg gyorsétterem, volt helyette zsíros kenyér. Mi vigyáztunk a kisebb testvéreinkre. Nem zuhanyoztunk minden nap, nem volt tusfürdőnk, csak a jól bevált szappan…Megettünk mindent, amit a tányérunkba tettek, már amikor tettek! Amikor rosszak voltunk meghúzták a fülünket vagy felpofoztak mindenki előtt, elképesztő volt! Mindezeket a dolgokat sikerült túlélnünk és már csak emlék, de nem is volt az olyan rossz!