A legmegosztóbb régi édesség: a krumplicukor

Személy szerint én nem szerettem, nem is értettem, hogy lehet ilyen nagy rajongótábora, ők meg persze azt nem értették, én hogy nem veszem ki a kezükből, és falom be azonnal. Te melyik tábort erősítetted? A gránit keménységű krumplicukorra ránézni is fájdalmas volt, azonban harapás után azonnal megpuhult. Ha nagyon nagyra nyitott szemmel járunk, akkor néhány kisboltban még mindig vásárolhatunk ilyen retro finomságot, de már egyáltalán nem jellemző, hogy a választék része legyen.

Rágóból kettő jó volt a cigirágó, és a gömbrágó

Ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez se tudnám eldönteni, hogy melyiket szerettem jobban, de mind a kettőért rajongtam. Minden egyes Penny-s vásárlásnak könyörögtem anyának, hogy leemelhessek egy gömbrágót, ami rendszerint már aznap elfogyott, a tesómmal versenyeztünk, hogy ki melyik színt eheti meg. Azóta már lekerült a polcról, mert elképzelni sem lehet mennyi mesterséges anyag volt benne, ami talán nem a fejlődét támogatta. A másik pedig a cigirágó, amit szintén nem lehetett nem szeretni, hiszen gyerekként utánozhattuk vele a nagyokat. Emlékszel? Anya nem szeretett venni, mert szerinte a felnőttek rossz szokásait nem kell utánozni, és hát valóban függőséget okozott, rágófüggőséget…

A Turbo rágót se hagyjuk ki!

Mi az, hogy kettőféle rágó volt, volt ezeknél egy jobb is, jajj azt ki ne hagyjuk. Főleg a fiúk szerették. Ugyanis minden csomag rejtett valami kis autós meglepit, amellett, hogy a barackos rágót is nagy serényen elkezdhették rágni, buborékot fújni, még ezeket is lehetett gyűjteni, majd aztán cserélgetni.

Nyalóka tényleg kettő jó volt: Kakasos & Kojak nyalóka

Szerencsére ezek még mindig kaphatóak, Kojak nyalóka a legtöbb élelmiszer boltban beszerezhető, kakasos nyalókát pedig mindenféle vásárokban lehet beszerezni. Te melyiket szeretted/szereted jobban?

A négercsókot csak úgy faltuk gyerekként

Nekem a kedvencem volt. (Ez már hanyadik? DE ez tényleg a kedvencem volt!) Egy egész dobozzal egy ültő helyemben simán meg tudtam volna enni, de sajnos mindig másokat is meg kellett kínálni. Ma elvileg nem lehet kapni, ezen a néven legalábbis…De ITT van egy nagyon jó recept hozzá, ha esetleg…. Egy másik ilyen nagy legenda volt a téli fagyi, ahhoz is van egy receptünk ITT!

Az egyik első „zsebpénzes” édesség: Dunakavics

A Dunakavics sokak számára azonnal visszarepít a gyerekkorba, amikor még a boltok polcain egyszerű, de annál különlegesebb édességek sorakoztak. Ez a színes, cukormázzal bevont mogyorós édesség nemcsak az íze, hanem az élménye miatt is emlékezetes maradt.

A Dunakavicsot már messziről felismertük a jellegzetes, csillogó cukormázáról, amely élénk színekben pompázott – piros, sárga, zöld, kék –, és mindig egy kis izgalmat vitt az egyszerű mogyoró roppanó textúrájába. Gyerekként talán nem is annyira maga az édesség íze, mint inkább a színkavalkád és a roppanó réteg jelentette a vonzerőt. Sokunknak ez volt az egyik első „zsebpénzes” édessége, amit az iskolai büfében, a sarki boltban vagy a piacon vettünk, amikor a szüleink egy kis aprópénzt nyomtak a kezünkbe.

A Dunakavics egyszerre volt játék és édesség: szétválogatni a különböző színű darabokat, versenyezni, hogy ki tud több szemet elkapni a szájába, vagy épp szívogatni a cukormázat, míg el nem érünk a közepén lévő mogyoróhoz – mind-mind a gyerekkor szerves része volt.

Ez az egyszerű édesség egy kis darab múltat hoz vissza azoknak, akik akkor nőttek fel, amikor a választék nem volt túl bőséges, de a Dunakavics biztos pont volt az édességek között. Minden egyes színes mogyorószem egy cseppnyi nosztalgia, ami felidézi a gondtalan időket.

Lottó, Kapucíner, Szamba, Bohóc, Autós

Na, ez volt csak az igazi belső vívódás, eldönteni, hogy melyik a legjobb. Én igazából mindig a testvéremre hagytam a választás jogát, és kértem a másikat, mert mindegy volt nekem, mindegyiket szerettem. Neked melyik volt a kedvenced? Az összes retro édesség közül….

#szavazas-381#