Még mielőtt a YouTube videók elején és végén is 2 reklám boldogított minek, egy másik módon hirdették a különböző termékeket, szolgáltatásokat: plakáton. Ebben a cikkben egy kicsit áttekintjük a lakátok történetét, a magyar plakátkultúra kialakulását, továbbá egy nagyszerű galériát is találtok, természetesen retro plakátokkal, utcai jelenetekkel.
A plakátok
A plakátok tulajdonképpen egyidősek a marketinggel, bár annak idején egyiket sem így hívták. Amióta csak az emberek igyekeznek szolgáltatásukat, terméküket eladni, gyakorlatilag azóta vannak jelen a reklám, és a reklám részeként a képes, írásos hirdetmények.
Ma plakátoknak nevezzük azokat a nagy, nyomdában sokszorosított hirdetményt, mely kinti felhelyezésre kerül, s mely tartalmaz mind grafikai elemeket, mind pedig nyomtatott szöveget, betűket. A vizuális kommunikációnak gyakorlatilag ez a legrégebbi, leginkább klasszikus formája. Témájuk alapján megkülönböztetünk kereskedelmi, politikai és kulturális plakátokat. Azokat a plakátokat, melyek óriás méretben nyomtatódnak, posztereknek nevezzük. Ugyanezt a szót továbbá még a művészeti alkotások sokszorosító eljárással készült nagyméretű reprodukcióit is. Ezeket lehet látni az otthonok falán, hálószoba dekorációként a tinédzserek territóriumában. Manapság a plakátok egy ofszetnyomtatás nevű eljárással készülnek, a gyártás folyamata órákban mérhető. Nyilván régebben, amikor még kézzel rajzolták a tartalmakat, jellemzően több idő volt az elkészülés és a sokszorosítás is.
A plakátművészet
A fénykép megjelenése és elterjedése előtt a plakátok képi anyagát rajzolták, egy egész művészeti ág fejlődött így ki, ezt nevezzük plakátművészetnek. Ez a 19. század második felében terjedt el, ekkor ugyanis a nyomdatechnika már lehetővé tette a nagyméretű darabok elkészültét. A plakátművészet önálló kifejezésmóddá vált, leghíresebb képviselője a bohém festő, Henri de Toulouse-Lautrec volt, ki ötvözte munkáiban a plakátművészet jellegzetes vonásait a szecesszióval.
A magyar plakáttörténet
A magyar plakáttörténet első darabjának Benczúr Gyula 1885-ös Országos Kiállításra készített falragaszát tartják. Innentől fokozatosan egyre több plakát tűnt fel a fővárosban, a századfordulóra már a az utcai látkép szerves részét képezték ezek a ragaszok. Kezdetben festők reklámoztak vele, mint Rippl-Rónai József az 1903-as Tavaszi Kiállítást, majd megjelentek a kereskedelmi plakátok, valamint a politikai plakátok is.
Nézd meg a galériánkat, és engedd, hogy átjárjon a hangulata ezeknek a régi plakátoknak, utcai jeleneteknek!
#GALERIA-99#
#szavazas-250#
Forrás: Fortepan / FŐFOTÓ