Nyarak a családnál vidéken

Kezdjük a sort azokkal a típusú nyaralásokkal, melyeket gyerekfejjel valóban szuper nyaralásnak élt meg mindenki, azonban felnőttfejjel már pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ezek valójában inkább a gyerekmegőrzésről szóltak. Ezeken a nyarakon a szülők vidékre „száműzték” porontyaikat, nagyszülőkhöz, rokonokhoz, mivel nem tudták máshogyan megoldani a felügyeletet, hiszen nem kaptak annyi szabadnapot, ahány napos a nyáriszünet volt. Gyerekszemmel ezek a nyarak voltak a legjobbak. Őszintén: létezik annál nagyobb boldogság egy gyerek számára, mint reggeltől estig kint az udvaron, a kertben, a réten vagy éppen a szalmakazal tetején rosszalkodni, s este fáradtan és koszosan egy lavór vízben megfürdeni? Csináltuk, amit az öregek: etettünk, öntöztünk, krumplibogarat szedtünk, vagy mostunk, tésztát nyújtottunk, húst klopfoltunk, s ha végképp eluntuk magunkat, beültünk a nagy fekete-fehér tévé elé, és szappanoperát néztünk a mamával fél 5-től 5-ig.

Retro nyaralás

Milyen volt egy nyaralás, ha nem a vidéki rokonokhoz voltunk épp lepasszolva? Nem voltak luxuskörülmények, egzotikus úti célok, véget nem érő programkínálat vagy fenséges, osztályon felüli éttermek nyújtotta élvezetek, ami ma már szinte kötelező tartozéka egy nyaralásnak. Helyette kényelmetlenül utaztunk hosszú órákon keresztül klíma nélküli keletnémet vagy szovjet csodákban, rosszabb esetben rozoga buszon vagy műbőr üléses, forró vonatokon. A szállás sem volt kimondottan gyerekbarát, volt ágy, asztal, jó esetben tusoló is. Azt ettük, amit otthonról vittünk magunkkal: májkrém, löncshús, hazai paprika, paradicsom és tojás, melyből természetesen lecsó készült, de anyáink még sót és pirospaprikát is csomagoltak, hogy arra se kelljen költeni (a két tálca sörről nem is szólva). Nyaralás alatt maximum naponta egy fagyit kaptunk, illetve búcsúajándékként egy darab vásárfiát, nem volt olyan mértékű „kötelező” költekezés, amit a mai trend megkíván.

Külföldi vakáció

Manapság semmi szokatlan nincs abban, ha valaki külföldön nyaral, különösen, mivel hazánknak nincs saját tengerpartja. Kiválasztjuk a neten az úticélt, utazási irodák közreműködésével foglalunk, aztán kimegyünk nyaralni. Hát régen ez nem így volt. A külföldi úticélról sokszor csak prospektusokban található picike képek adtak némi információt. És gyakran az odajutás sem volt problémamentes. Nem volt GPS, csak papír alapú térkép, ami idegen helyen bizony gyakran tévútra csalt minket.

Képeslap

Napjainkban az a normális, hogy ha nyaralunk, csinálunk egy csomó selfie-t, aztán gyorsan felnyomjuk a közösségi hálóra, hadd irigykedjen minden ismerősünk, hogy nekünk milyen jó. Mára teljesen kikopott a divatból a képeslapok küldése. Régen azonban olyannyira hozzátartozott a nyaraláshoz, hogy elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne küldjön haza egy szép képeslapot. A Balaton mellett elképesztően népszerűek voltak a csokibarna, félpucér hölgyek képei mellett a „Balaton by Night” (koromfeketére festett kép) és a „Lusták levelezőlapja”-szerű képek is, amin csak be kellett ikszelni, hogy érezzük magukat, milyen a szállás és az ellátás.

És most nosztalgiázzunk együtt az alábbi galéria retro-nyaralós képeivel!

#GALERIA-115#

#szavazas-331#

Forrás: Fortepan / Fortepan