Az üzletek már gyakran december előtt megtelnek az elmaradhatatlan szaloncukrokkal, amelyek nélkül nehéz lenne elképzelni egy családi karácsonyozást a fa körül. Gondolkodtál már azon, hogy honnan származik ez az ünnepi édesség? Nézzünk szét egy kicsit a múltban!
A szaloncukor történelme
A szaloncukrok történetéhez először meg kell vizsgálnunk a karácsonyfák tradícióját. Ezek nem álltak ott mindig a családok otthonaiban – eredetileg a 19. század elején vettük át őket a német származású magyaroktól.
Eleinte csak a módosabbak engedhették meg maguknak ezt a különös karácsonyi szimbólumot – az egyik első feljegyzett karácsonyfa Brunszvik Teréz grófnőé (1775-1861) volt. Később a pénzesebb középosztályba tartozó családok is elkezdtek fenyőfákat felállítani otthonaikban, majd végül a nélkülözésre kényszerülteknél is megjelentek a fenyők, még ha csak egy ág formájában is.
A fenyőfák feldíszítését nem igazán kötik szabályok, hiszen mindenki olyasmit szeretne hetekig otthonában látni minden nap, ami megfelel ízlésének. A legelterjedtebb karácsonyfadíszek a színes gömbök, szalma- és csokifigurák, stb. Ezeket senkinek sem kell bemutatni. Sok helyen aranyozott diók, vagy cérnára fűzött pattogatott kukorica is felkerülhetnek a fára.
A karácsonyfák elmaradhatatlan díszei továbbá a fények, amelyeket manapság a gyertyáknál lényegesen biztonságosabb és sokoldalúbb égősorokkal szokás helyettesíteni. A fák csúcsára általában valamilyen különleges, egyedi dísz kerül. A következő oldalon folytatom!
Ha létezik egyetlen dísz, ami nélkül minden karácsonyfa hiányosnak érződik, az kétségtelenül a szaloncukor. A hagyományos finomság töltelékét (ami lehet például karamell, kókusz, marcipán, stb.) egy vékony csoki réteg veszi körül, és az egész egy díszes darab alufóliába van becsomagolva.
Habár köztudott, hogy nem a ruha teszi az embert, a szaloncukor esetén ez nem egészen így van, hiszen a színes, mintás csomagolásuk teszi őket olyan különleges és jellegzetes díszekké. Mivel közkedvelt édességek, általában még ünnepek után is megtalálhatók az üzletek polcain, gyakran kedvezményes áron. A szezon leforgása után azonban közel egy évet kell várni rá, hogy újra kaphatók legyenek.
A szaloncukor eredetével kapcsolatban nem minden részlet tiszta. Nevét feltehetően a karácsonyfa régies elhelyezése miatt kapta, amelyet a módosabb családok eredetileg az úgynevezett szalonban állítottak fel.
Elképzelhető az is, hogy ezeket az édességeket ugyan ebben a szobában a vendégek fogadásakor kínálták fel (szintén a felsőbb, nemesi rétegeknél). A cukrászsegédek már egy évszázada is éjt nappallá téve dolgoztak a karácsonyt megelőző hetekben, hogy elegendő szaloncukrot készítsenek az ünnepi időszakra. Ehhez több ezernyi csomagolópapírt kellett előkészíteniük, hogy minden ízhez elegendő papír álljon rendelkezésre.
Néhány évtizeddel ezelőtt a szaloncukrok csak fondantból készültek, majd később csokoládé bevonatra váltottak. Mint ahogy már említettük, a szaloncukrok manapság már rengeteg töltelékkel ízben kaphatók.
Régebben fonalakkal vagy madzagokkal rögzítették őket a faágakra, újabban viszont a drót az elterjedtebb megoldás erre. A karácsonyfát vízkeresztig, azaz január hatodikáig szokás meghagyni. A legtöbb otthonban ritka az olyan fa ekkorra, ahol a díszes csomagolópapírokban még szaloncukrot találni. Az édességek észrevétlen eltávolítása a csomagolásból egy különleges képesség, amelyet az ember gyerekkorától kezdve élete végéig tökéletesít.