Ez a szám:

A számháborúban csak magára a számra van szükség, amelyet a homlokon, előrefelé fordulva viselnek. Ezt a játékot két olyan csapat játssza, amelyek különböző színű számokkal (piros és fekete) rendelkeznek.

Terep:

A számháborút egy szigorúan meghatározott terepen játsszák, és tilos elhagyni. Tilos továbbá bármilyen felszerelést használni a terepen kívül. Egy másik meghatározott terület az úgynevezett halott tábor, ahol a játékból kiesetteknek maradniuk kell. Ez a terep közvetlen közelében van, de attól egyértelműen elkülönül. A játék elején a támadók általában a halott táborból indulnak.
 

Szám kitöltése:

A szám elfedése a számháborúban az elfordulás mellett kulcsfontosságú fegyver. Nem szabad a számot a testtel eltakarni. Elfogadható, ha a számot fával vagy más dolgokkal takarjuk el helyette, ez a "faimádat" néven ismert gyakorlat. Törvényellenes a holt ágakat elmozdítani vagy felemelni, az erdőt megváltoztatni, vagy a növekvő növények darabjait levágni. Emellett tilos az ég imádata, vagy a szám felfelé fordítása. (Ez aránytalanul kedvez a magasabb egyéneknek.) Hasonló okokból tilos a fára mászás és a fizikai erőszak alkalmazása.

Alapesetben a számot 2 ökölnyi távolságra lehet tartani a földtől, kivéve, ha az ellenfél 2 méteren belül van, ebben az esetben is a teljes földimádat a szabály. A földimádat, vagyis a szám földdel való lefedése korlátozottan alkalmazható. A szám elrejtésének egyedi megközelítése a szám tankolása. Ilyenkor két vagy több csapattárs dolgozik együtt, hogy fedezzék egymás statisztikáit. Míg a tankolás erdős területeken tilos, addig közterületeken vagy házak közelében megengedett.

Hogyan játszák a számháborút?

A játék célja általában az, hogy a másik csapat minden játékosát eltávolítsuk (lásd alább). A "védők" a játék kezdetén, a csapatok felosztása után a pályán helyezkednek el, míg az ellenfél csapatának játékosai, a támadók a pályán kívül (a holtak táborában) várják a játék kezdetét. A játékot a védelem sípszóval indítja el. A játék akkor kezdődik, amikor mindkét csapat elfoglalta a rajtszámát.

Ha az egyik csapatban már nincs több játékos, a játéknak vége. A holtak táborából egy másik sípszó jelzi ezt, illetve a játék befejezését bármilyen különleges körülmény esetén. Amikor a létszámunk csökken, azok, akik a megálláskor még életben voltak, szintén a halott táborba sietnek. A nagyobb létszámmal rendelkező csapat nyer, ha a játékot akkor hagyják abba, amikor még mindkét csapat a pályán van.

Leolvasás:

Számának megszámlálásával az ellenfél játékosa ki van tiltva a játékból. A telefonszámot hangosan kell mondani, de nem szabad kiabálni. A számokat kettes csoportokban kell kiejteni, például "tizenkettő-harminc-négy". A felolvasónak emellett névvel kell azonosítania a felolvasás célpontját, például "tizenkettő-harmincnégy, Béla", vagy ha a név nem állapítható meg, akkor más megkülönböztető jellemzővel, például "tizenkettő-harmincnégy, fekete pólót visel". Ha a megadott szám pontos, a megoldás "felfedezésre kerül", a számot rögzítik, és a leggyorsabb utat választják a holttestek táborához. Ha kettőnél kevesebb szám helyes, nem kell válaszolni, ennek ellenére ezt is fel kell tüntetni ("nem találták"). A találgatás és az emlékezetből való kijátszás tilos.

Három hibás becslés után három fát, vagy a tereptől függően a szükséges távolságot el kell távolítania. Mindkét személy, aki egyszerre ugyanazt a számot tippeli, meghal. Ez akkor is érvényes, ha egy csapattársat véletlenül leolvasnak. A társakkal való hangos felolvasás egy megvalósítható, de korlátozott módszer. Ezt egy 5 méteres sugarú körön belül, teljes csendben kell teljesíteni.

Kiesettként:

Egy személy akkor tekinthető "halottnak", ha elhagyta a játékot. Ha kiesett, azonnal kilép, és a leggyorsabb úton kell eljutnia a hullatáborba. A holttest nem adhat információt az élőknek, és semmilyen hatással nem lehet a játékra (pl. a játék állapotáról vagy a játékosok helyzetéről). Ha a terepviszonyok megengedik, a hullák a hullatáborban halkan beszélhetnek, de nem zavarhatják a pályán lévő játékosokat

Zászlós szám:

A zászlószám-konfliktusnak saját szabályai vannak. A zászlót a védők helyezik ki a pályára a játék kezdete előtt. A zászlót ki kell teríteni és jól látható helyre kell helyezni. A védők a játék megkezdése után nem érinthetik a zászlót, és nem léphetnek két méternél közelebb hozzá. Ebben a játékban a védők célja, hogy minden támadót leolvassanak (hasonlóan az egyszerű számháborúhoz), míg a támadók célja, hogy megtalálják a zászlót és a holt táborba helyezzék, függetlenül attól, hogy hány védőt olvastak le.

A zászlót ott kell ledobni, és hullaként kell a hullatáborba utaznia, ha egy támadó elkapja, de elolvassák, miközben odaviszik. (A védők itt is megvédhetik a zászlót, de két méteren belül nem közelíthetik meg). A még életben lévő támadók közül valamelyikük viheti a zászlót. Így amikor az összes támadó elhagyta a játékteret, vagy amikor a támadók a zászlót a halottak táborába viszik, a játéknak vége. (Még ha a védők el is menekülnek, akkor is szokás a konfliktus leállítása. Mindenesetre a támadók végül megtalálják a zászlót).

Vannak jó és rossz cselekedetek nézzük röviden:

A résztvevők sportszerűsége határozza meg, hogy mennyire lesz szórakoztató a számháború. Ez magában foglalja mind a törvények betartását, mind a sajátos szokások betartását. Az első a nyilvánvaló, de gyakran megszegett szabályok. Például:

Ha egy csapattárs számolása pontos, akkor meg kell látogatnia a halottak táborát.

Háromszor tippelhet, mielőtt tovább kell mennie.

Teljesen tilos, hogy egy elhunyt játékosnak bármilyen hatása legyen a játékra.

Nosztalgiáznál? Nézd végig gallériánkat!

#GALERIA-150#

Forrás: Kép forrás: Fortepan / Lencse Zoltán