A magyarok azért építettek kapukat, illetve kerítéseket, hogy tulajdonukat meg tudják védeni, és el tudjanak határolódni az idegen szemektől, emellett viszont díszítésre is alkalmasak voltak mindig is. A belső udvarteret őseinknél a kis-, és nagykapu választotta, és választja el ma is az utcától. 

Mi is az a székelykapu?

Ha az utcaajtót és nagykaput közös szemöldökgerenda fogja összes és az a szénásszekerekhez mért magasságúvá emelkedik, illetve közös tetővel van ellátva, akkor azt nagykapunak, más szóval székelykapunak, egész pontosan fedeles nagykapunak hívjuk.

Általában a kiskaput ugyanolyan magasságúra emelik, így mérete nem változik, a teteje viszont teljes egészében alkalmat nyújt a különféle díszítésre. Székelyföldön oszlopokat, más néven zábékat, kapubálványokat ásnak a földbe, és ezek adják a kapu méreteit. Ez a keret foglalja magába a kiskapu és a szekérbejárat testét. A felső, keresztben álló fedél galambdúcként szolgál, ez a galambbúg.

A XVIII. század előtt kizárólag faragott székelykapuk léteztek, azóta viszont már gyakran festik is. A színezéshez piros, fehér, zöld és kék színeket használnak, a sárga, illetve a lila szín sohasem fordult elő a kapukon. A kapuoszlop alsó része faragatlan, majd fölfelé rózsa vagy levélfüzér faragással díszített. Ezek a felfelé futó díszek ritmikusan, szívalakot formázva ismétlődnek, a köztük kimaradó tereket pedig gyakran kacsokkal töltik ki, melyeknek a végén gomb, tulipán, csillag, vagy éppen rózsa látható.

Az oszlopok felső végződésénél leginkább egy külön virágzat kap helyet, melynek alapja egy pálmalevél. A gerendék közötti teret keretbe foglalt dísz tölti ki, a keret közepét egymás fölé helyezett virág, rózsa, csillag vagy pontokból álló dísz – korona, kereszt, madár – foglalja el. A kis-, és nagykapu testét nem szokták díszíteni. A következő oldalon még több érdekesség vár, megéri lapozni egyet! 

Forrás: Wikipédia