Telefonfülke Magyarországi története

Magyarország 130 éves történetében nem volt olyan telefonfülke-típus, amelyik megőrizte volna formai jegyeit, függetlenül a korszaktól és a rendszertől. Hazánk viharos 20. századi történelmét tükrözi a telefonfülkék változó, időnként kopottasnak vagy igénytelennek tűnő külseje is.

Az 1880-as években Budapesten helyezték el az első nyilvános telefonfülkéket. A legrégebbi fülkékről nincs képem, amit megmutathatnék, de van egy rajzom az egyikről. Ez Magyarország legelső telefonfülke ábrázolása. Ezeket a fülkéket fedett vagy zárt közterületeken helyezték el, nem pedig a szabadban, ahol az épület ki lett volna téve az időjárás viszontagságainak.

Tudomásom szerint csak egy korai fakeretes telefonfülke volt. A Párizsi Udvarban állt egykor egy pompás telefonfülke, amely még Kádár Magyarországán állt. Már régen nem jártam ott, így az állapotáról nem tudok beszámolni.

http://www.flickr.com/photos/stefflpapa/3016073289/ van egy kép a fülkékről.

A Faragó és Társai által tervezett stand a korszerűbbek közé tartozott, és reklámfelületet is tartalmazott. Míg az új típusú fülkéket a Magyar Posta telepítette Budapest belvárosába, addig a régebbi típusúakat természetesen szabadon lehetett használni.

Mire használták még a telefonfülkéket?

A reklámok elhelyezése pénzt eredményezett a postának. A régebbi típusú telefonfülkék feltűnően elhelyezett hátoldalai ugyanis eladóak voltak.

A közhiedelemmel ellentétben a két világháború közötti időszakot már a telefonfejlesztés közmegvetése jellemezte.

A telefon újjáélesztése önmagában is jelentős koncepció volt. 1945-ben az Andrássy úton egy fülke előtt sorban álltak az emberek. A fülkére tilos volt reklámokat ragasztani. Mindez a "Varsányiné doktor szalonnával öli az egereket" háború utáni beállítását juttatja eszünkbe.

A Rákosi-korszakban nem volt szó a telefonfülkék számának bővítéséről, és még az a kevés is, ami működött, meghaladta a Magyar Posta lehetőségeit. A lakosság az utcai telefonfülkék helyett a trafikokban és más létesítményekben elhelyezett, érmével működő nyilvános telefonokra hagyatkozott.

Az 1950-es évek romló infrastruktúrája után az 1960-as években megvalósult az immár hivatalos célkitűzés, hogy növeljék a telefonfülkék számát.

A posta úgy gondolta, hogy amellett, hogy sokkal több nyilvános fülkét kell felállítani, azok kialakítását is frissíteni kell. A háború előtti fülkéket nehéz volt karbantartani, és erőforrás-pazarlásnak bizonyultak. Számos tervpályázat eredményeként több új típus került a város utcáira.

A hazai alumíniumgyártásra alapozva ésszerűnek és költséghatékonynak tűnt, hogy a telefonfülkéket alumíniumból építsék. Az anyagtakarékosság érdekében a fülke alaprajza nem a megszokott négyzet alakú.

Az 1970-es években a Deák téri metróállomás közelében lévő telefonfülkének megnagyobbodó oldalfalai voltak. A telefonfülke kialakítása feltűnően emlékeztet az 1960-as évek utcai újságos standjaira.

Íme még két illusztráció, amely a népünk és a telefonfülke közötti érzelmi kötődést ábrázolja.

Emlékszel milyen volt a kádárkorszak? Itt egy kis emlékeztető

#GALERIA-98#

Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr