Tisza Cipő- a kezdetek

1931-ig kell visszalapoznunk a virtuális naptárunkat, ha a Tisza cipők, cipőgyár kezdetéhez szeretnénk ugrani. Az ifjú, 17 esztendős Tomas Jan Bata vette át apja, a cipőkirály halála után az üzletet, és eléggé jól sikerült neki a munka. Csehszlovákiában hatalmas sikereket aratott, az elsők között volt, akik gyártottak modern ipari módszerekkel jó minőségű, mégis megfizethető cipőket, amiket saját üzlethálózatukban értékesítettek, így a teljes profit náluk maradt. Az 1938-as I. Bécs döntésnél is résen volt, a Felvidék visszacsatolásánál megalakította hazánkban a Cipőipari és Kereskedelmi Társaságot (CIKTA), és valahol itt kezdődött el minden.

A martfűi Tisza Cipőgyár

Megalakulását követően a CIKTA Martfűn vásárolt területet, majd fel is húzott egy viszonylag modernek számító… vagyis Közép-Kelet Európa legmodernebb és egyben legnagyobb cipőgyárát. Több ezer embernek adtak ezzel munkát, a versenytársak, a hazai cipő gyártók mégsem örültek ennek –értelemszerűen- és többször feljelentést tettek a gyár ellen. Mindeközben Tomas Bata is emigrálásra kényszerült, a második világháború elől Kanadába menekült, ahol szintén gyárat alapított. A lényeg azonban az, hogy a marfűi gyár útjába semmi nem állhatott, a háború alatt is serényen folyt a gyártás, még a hadsereg ruházkodásába is besegítettek.

Tisza cipő a kommunizmusban

A háború után nyitott fejezetet egy szóval lehet leginkább jellemezni, ez pedig a kommunizmus. Sikeres cipőgyár lévén a kommunista vezetés szemét sem kerülte el a gyár, és annak rendje szerint 1948-ban államosították a CIKTA-t, létrehozva ezzel a Tisza Cipőgyárat. A Tisza Cipőgyár továbbra is hatalmas sikereket ért el, ami ebben a korszakban abban mutatkozott meg, hogy a legtöbb tervgazdálkodái versenyt és sztahanovista megmérettetést megnyerte az 50-es évek kezdetén. A gyári dolgozók nagyon sok mindent elkövettek ezekért a sikerekért, régi gépeket alakítottak át, hogy alkalmasak legyenek gyerekcipők gyártására, olyan folyamatokat fejlesztettek ki, amik segítettek csökkenteni a hulladékot, igyekeztek a lehető legtöbb bőrt, és textilt spórolni ügyes praktikákkal. A gyár folyamatosan fejlődött, a 60-as évekre saját kultúrház, magazin, és rádió is lett. A Tisza cipőket a sportéletben, és a hétköznapokban is használták. Újra szorosra fűződött a viszony Csehszlovákiával, a közös KGST piac miatt. 1963-ra a termelés már meghaladta a 3 millió párat, nemcsak a magyar piacra, hanem a világ minden tájára eljutottak a Tisza cipők, a Szovjetunión túl Angliába, Svájcba, Franciaországba, Szudánba, Egyiptomba, sőt még Indiába is.

Érdekel mi történt ezután? Mi ma a Tisza cipők, és a cipőgyár sorsa? Lapozz, nagyon izgalmas dolgot mesélünk el, és korabeli reklámokat is mutatunk! 

Forrás: Kép: Fortepan / Varga János