(Kép forrása: Wikimédia/Livvyfan)

Az államosított Budapesti Vidám Park az ötvenes években

Az államosítást követő években nagyarányú átalakítások kezdődtek. Sok régi attrakciót megszüntettek (pl. Liliputi Falu, Liliputi Színház, Kék Hordó vendéglő, Alpesi Falu), lebontották a korábban itt kiállított Feszty-körkép a Barlangvasúttal szemben álló, a háborúban súlyosan megsérült épületét, amiben a meglepően sikeres, rendszeresen kiváló kritikákat kiérdemlő Jókai Színkör is működött.

Megszépítették a valóban rossz állapotú és elhanyagolt Vurstlit is, a bódékat kicsinosították, eltüntették a rikító foltokat, a terület aszfaltutat kapott. 1953-ban fejeződött be a volt Vurstli és Angol Park teljes egyesítése, a két részt elválasztó Hermina út adott szakaszát megszüntették, az egészet körülkerítették, a moszkvai gyerekparadicsomhoz, a Gorkij Parkhoz hasonlóvá igyekeztek alakítani.

A kora ötvenes évek korszelleme a parkot sem kímélte. Az Angol Park igénytelennek, osztályidegennek és burzsoának nevezett szórakoztatását fel kívánták váltani egy új, népnevelői, egyben mindenki által megfizethető szórakoztatással. Ennek jegyében néhány attrakció dekorációját ideológiai szempontokból át is alakították (pl. a Robogó, Viharvasút, Mesecsónak osztályharcos dekorációi). A jelenség A tanú című filmben került később kifigurázásra, a színpadon revü helyett munkáskórusok énekeltek, a hangosbemondón slágerek helyett munkásmozgalmi dalok és politikai szlogenek szóltak. A park mindezek ellenére fejlődött.

Alig néhány év után, már 1954 körül elkezdték visszaalakítani a Robogót és társait, mindhárom látványos, új díszletezést kapott mozgó figurákkal, a parkban mozgalmi dalok helyett ismét a korabeli slágerek szóltak. Ekkoriban alakították ki a Barlangvasút később látható János vitéz témájú dekorációját is. 1956-ban már 65 szórakoztató játék üzemelt és több mint 2 millió ember kereste fel a Vidám Parkot. A következő oldalon folytatom! 

Forrás: Wikipédia