1877. augusztus 23-án született Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár igazgatója. Könyvtárfejlesztő munkájának elismeréseként ma az ő nevét viseli a Fővárosi Könyvtár. Munkássága mellett a erőszaktól sem mentek proletárforradalom híve volt.
Szabó Ervin, (szül. Schlesinger Sámuel Ármin, Szlanica, Árva vármegye, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1918. szeptember 30.) társadalomtudós, könyvtáros, könyvtárigazgató, anarchoszindikalista forradalmár, a forradalmi szocialisták szellemi vezetője.
Életpályája
1901-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója. 1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.
Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett annak igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első magyar változatát.
Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.
Egy erőszakos, terrortól sem mentes proletárforradalom híve volt. Részt vett annak a csoportnak (forradalmi szocialisták) a munkájában, amely megkísérelte Tisza István miniszterelnök meggyilkolását.
Családja
Schlesinger Sámuel Ármin néven született egy asszimiláns zsidó családban Schlesinger Gyula és Pollacsek Lujza fiaként. Unokatestvére volt Pór Ödön, Seidler Ernő, Polányi Károly és Polányi Mihály.
Emlékezete
Könyvtárfejlesztő munkásságának elismeréseként előbb rövid időre 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején, majd 1946-ban is róla nevezték el a Fővárosi Könyvtárat, 1948-ban pedig a könyvtár előtti teret. 1972 és 1991 között a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el a kiemelkedő tevékenységet végző könyvtárosok és levéltárosok munkáját. 1977-ben egy forint értékű bélyeg jelent meg emlékére Vagyóczky Károly tervezésében. 2010 szeptemberében egy jobboldali történészekből álló egyesület felvetette a könyvtár átnevezésének kérdését, ami heves vitákat váltott ki.
Forrás: Wikipédia
