Ma 34 éve volt a hatalmas havazás hazánkban! 1987 az úgynevezett "mesetél" az egész ország számára különleges volt.
Repül az idő. Ha vissza vissza emlékezünk arra az időre, amikor az egész város lebénult a hatalmas havazás miatt, akkor megdöbbenünk, hogy már mindennek 34 éve. Aki átélte 1987-ben a nagy havazást az biztos, hogy ezt a napot nem felejtette el. Képekkel és videókkal mutatjuk meg azok számára akik ekkor még nem éltek, vagy esetleg olyan fiatalok voltak, hogy egyszerűen nem emlékeznek erre a télre. Aki meg hógolyózott ezen a különleges s azóta nem megismételt téli napokon egy jó nosztalgikus visszaemlékezés lesz.
Szóval mi is történ 1987 telén?
Hosszú évek teltek el, sőt évtizedek. Évtizedek óta nem volt olyan tél mint 1987-ben. Ez volt az a tél ami az egész országot fogságba ejtette. Tudjátok, az a tipikus se ki se be forgatókönyv...és ezt majdnem szó szerint érdemes érteni. Az egész országban teljes volt a katasztrófahelyzetet. A hatalmas ami 1987. január 10-én súlytotta az országot egy nem várt természete...csoda vagy más szerint katasztrófa. Emberek ezrei nem jutottak el a munkahelyükre, az iskolába nem tudtak bemenni a diákok, sőt olyanról is hallottunk akinek ezen a napon volt a szalagavtója és térdig érő szoknyában indult meg az otthonától egészen az iskoláig. A havazásról gyakran mai napig így emlékszik meg a mára már felnőtt korosztály: “ az volt a mesetél”. Heves szélvihar kíséretében érkezett a sűrű hóesés. Utólag ironikusan csak „nagy nyolcvanhetes kádárista havazásnak” nevezett durva időjárás napoknak sikerült teljesen megbénítani az ország életét. A nap amikor “mindenki igazoltan hiányozhatott”.
Nézd meg, hogy milyen volt 1987 tele:
A januári horror havazás
Az utóbbi két évtizedben lehetőségünk volt arra, hogy teljesen elszokjunk attól amit gyerekként megszoktunk. Az igaz hideg telektől, amikor térdig érő hóba jártunk ki játszani. Talán ezért is érezzük különösen szokatlannak és hidegnek az idei újévvel beköszöntött fagyos januárt. A mostani nem megszokott hideg megpróbáltatásai azonban össze sem hasonlíthatóak azzal ami 1987. január elején történt. Az ugynevezett „mesetél” az egész országra bánító hatással volt, és ezalól nem képzett kivételt a legkisebb falu vagy a legnagyobb város sem.
A hétvégi szabadnapra figyelemmel sokan éppen úton voltak haza a szülői házba. Az akkoriban jobban különváló rész, a tehetősebbek; a személygépkocsi volánja mögött utazott, míg többen pedig vasúton vagy busszal utaztak a szülőkhöz. Bátrabbak kirándulni mentek, bár valószínűleg amikor elindultak otthonról még nem számítottak erre az időre. Ugyanis akik ezen a napon indultak útnak azok közül csak kevesen sejthették, hogy a kellemesnek ígérkező hétvége hamar valóságos rémálommá fog válni. Teljesen le fog bénulni a város, ezzel együtt a közlekedés, ami nem csak a tömegközlekedést érinti, hanem az autóval közlekedőkre is ugyanannyira ellehetetlenítő hatással lesz. Amire viszont tényleg senki nem számított, hogy ez nem olyan lesz mint egy gyorsan jött nyári zápor, amiben igaz, hogy kellemetlenül el tud ázni az ember...ez más volt, 1987-ben a “mesetél” napokig tartott.
