És ki emlékszik a botrányra?
Már a nyitást megelőzően kitört egy botrány, mivel a tőke már akkor is német volt. A Corvin Nagyáruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította, egymillió magyar korona alaptőkével, Lewin Miksa volt a részvénytársaság elnöke és az áruház igazgatója. A tulajdonosok bécsi lapban adtak fel hirdetést, hogy áruházi eladót és beszállítót keresnek, amire válaszul bojkottot akart hirdetni a 8 órai újság, de végül a tulajok gyorsan budapesti lapokban is meghirdették az állásokat. 1926. március első reggelén megnyíltak a kapuk.
Lenyűgöző látvány volt, ahogy büszkén díszelgett az áruház gyönyörű homlokzata, mely az épületegésszel együtt az izraelita családban született Reiss Zoltán tervező munkája alapján. Az áruházba belépve kétszintes, üvegből készült csarnokrész fogadta a vásárlókat.
A XX. század zord viharai a Corvin Áruházat sem kímélték. A gyönyörű épület a második világháború során kiégett, de még mindig ez volt a legkisebb sérülés, ami érte. 1944-ben bezárt, 1948-ban pedig, ahogy a többi áruház, a Corvin se kerülhette el sorsát: államosították. 1956-ban viszont, mivel a Blaha Lujza tér a forradalom központi helyszíne volt, nagyobb károk érték, pedig már akkor is megviselt volt.
1966-tól hívják Corvin Nagyáruház helyett Centrum Corvin Áruháznak. Ennek az az oka, hogy a Centrum Áruházak nevű vállalat üzemeltette, persze mindig mindenki csak Corvinnak hívta. Azután történt vele az a szörnyűség, ami egyébként az ’56-os károk eltüntetését hivatott szolgálni, hogy az egykor káprázatos homlokzatot bevonták azzal a több mint fél évszázadig rajta lévő rémes alumíniumborítással. Batka István munkája volt, ki ne akarná e nevet megjegyezni? Már egészen megszoktuk, és azóta is a szocialista építészet egy ikonikus brandj a ritmikusan helyezetet ronda lamelláival, de hiába ócska, hiába ízléstelen, akkor is a miénk!
A Corvin Áruháznak elkezdődött a privatizációja 1992-ben és bevásárlóközpont-építési dömpingjének hatására elkezdődött a látványos hanyatlása. A 2000-es években még egy kísérlet is indult a felújítására. Gyakorlatilag a kétezres években nemcsak vásárlási szokásaink, de az ezekhez kötődő kereskedelmi-építészeti formák is annyira átalakultak, hogy a Corvinnak lehetősége nem volt érvényesülni a többi áruházzal szemben. Ezután már csak a kacatáruk és a nosztalgiázások tartották életben az áruházat. Az áruház üzleteiben teljesen kongott az üresség, több volt a dolgozó, mint a vevő. Jobbára a dolgozók is a helyi nyugdíjasok voltak már.
Te jártál vásárolni a Corvin áruházba?
