A magyar történelem hősnői
Blaha Lujza
Blaha Lujza, eredeti nevén Reindl Ludovika 1850-ben született Rimaszombaton Reindl Sándor és Ponti Lujza gyermekeként. A kislányt édasanyja után mindenki Lujzinak nevezte. Alig öt évesen már színházi szerepeket kapott, hiszen édesanyjával és édesapjával egy vándor színházi társulat tagjaiként élték mindennapjaikat. Gyönyörű hangja és páratlan tehetsége elkápráztatta a közönséget. Lujza 1865-ben kötött házasságot Blaha Jánossal, aki cseh származású katonaként magyarul nem tudott beszélni, azonban Lujza tehetségét felismerve egyengette az útját. Éppen emiatt tartotta meg első férje nevét Lujza annak halála után is.
Játszott az ország több pontján is, majd Szigligeti Ede a Nemzeti Színházhoz szerződtette. Később Egerbe ment, majd hozzáment feleségül Soldos Sándor miskolci földbirtokoshoz. Élete során legendás szerpekben játszhatott és énekelhetett. 1914-től visszavonult, majd 1926-ban elhunyt. Örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben helyezték, ahol utolsó útjára óriási tömeg kísérte el, majd kétszáz fős cigányzenekar búcsúztatta a ravatalnál a magyar színjátszás nagy alakját, a “nemzet csalogányát”.
Bányai Júlia
Bányai Júlia 1824-ben született Vízaknán, az 1848-49-es forradalom és szabadsáharc egyik nagy alakja. Feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, aki 1848-ban meghalt, Júlia pedig a bécsi cirkuszban kezdett dolgozni. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban férfi ruhában, férje nevén vett részt. Közlegényből honvédzászlóalj főhadnagy, majd százados lett. Kolozsvárnál, Dévánál és Gyulafehérvárnál is harcolt, többször kémkedett az ellenséges seregeknél.
Törökországba való emigrálása után Bem tábornok kapitánnyá nevezte ki. Feleségül ment Matta Ede honvéd századoshoz. Visszatért Erdélybe, majd férjével ismét Törökországba mentek, Kairóban fogadót nyitottak. 59 éves korában, 1883-ban hunyt el.
