A regölés az egyik, ha nem a legrégebbi magyar néphagyományuk, melyet napjainkban már csak kevesen őriznek. Mostani cikkünkben Buka Lászlóval, a Debreceni Regösök egyikalapítójával beszélgettünk.
A regölés hagyománya még a kereszténységelőtti időkbe nyúlik vissza, s csakúgy mint számos egyéb hagyományunk ez is a termékenységvarázsláshoz is köthető. A népszokás eredetileg a téli napfordulóhoz kapcsolódott, de a kereszténység bejövetelével karácsony másnapjához, majd pedig Szent István király napjához kapcsolódott. Bár a középkorban széles körben ismert népszokás volt a regölés, napjainkra már csak kevesen őrzik a hagyományt.
Buka Lászlót, a Debreceni Regösök alapító tagját kérdeztük arról, hogy hogyan őrzik és élik napjainkban a regölés hagyományát.
Mióta őrzik és élik a Debreceni Regösök a regölés hagyományát?
A Debreceni Regösök csapata körülbelül huszonnyolc éve alakult, tagjai kezdetben a Debreceni Vénkerti Általános Iskola Karácsony Sándor Pedagógiai Köréből kerültek ki, ahol Buka László festő is tevékenykedett rajztanárként. Debrecenben huszonkét éve működik a Motolla Egyesület-Debrecen, melynek a regös társaság mai tagjainak nagyrésze aktív résztvevője.
Hogyan őrzik a regölés hagyományát a Debreceni Regösök?
A Debreceni Regösöknek fő törekvése „nem a hagyomány ápolása, hanem annak teremtése, megélése”. Ennek értelmében céljuk nem az, hogy színpadon mutassanak be hagyományőrző műsorokat, sokkalta inkább az, hogy életszerűen felélesszék a hagyományt, mint ahogyan az a régebbi időkben is a falusi élet aktív és mindenki számára természetes része volt.
A regölés időszakában elsősorban egymás családjait látogatják meg, s az udvarokon az eresz alatt, illetve templomromoknál adják elő énekeiket és verseiket. Fő céljuk az, hogy minden ilyen alkalom a lehető legszentebb legyen.
9
Buka László legkedvesebb emlékei az elmúlt regösévekből
Buka László arról mesélt nekünk, hogy körülbelül 140 alkalomnyi regölésen túl vannak már, de legkedvesebb emlékei közé tartozik, mikor családjával beköltöztek mostani otthonukba, s a Debreceni Regösök összeregölték a házat az új lakókkal és áldást kértek annak népére.
Részt vettek továbbá számos regöstalálkozón, például tizenöt éve Erdélyben, ahol szinte egyedüli regösök voltak a Kárpát-medencéből. Ekkor három napon át regöltek folyamatosan, s olyan helyeket látogattak meg, ahonnan a régi regösénekeket összegyűjtötték. Emlékezetes volt számára az a három évvel ezelőtti magyarországi regöstalálkozó is (Kiscsősz-Iszkáz), ahol számos néptáncos csoport is megjelent, s míg más regöscsapatok saját regösénekeikkel készültek, ők – mivel Debrecennek nincs saját regöséneke – 7-8 más művet megtanultak, s így minden alkalommal mást és mást tudtak előadni az aktuális szituációhoz tökéletesen illeszkedve.
