Biztosan Ti is számos legendát hallottatok a Shaolin papokkal kapcsolatban. Gyakran emlegetik, hogy tudnak repülni, vagy napokat eltölteni a hóban ülve. Ezeknek a nagy része persze szóbeszéd, de az bizonyos, hogy elképesztő képességek birtokában vannak. Ahhoz viszont, hogy ezeket megértsük, meg kell ismernünk a történetüket!
Hogyan indult a Shaolin papok története?
Az egész história 1500 évvel ezelőtt kezdődött Kínában. Ekkor már létezett a Shaolin papok rendje, azonban még nem foglalkoztak harcművészetekkel, sőt, testgyakorlással sem. Afféle csöndben elmélkedő embereknek számítottak, akik nem sokat törődtek azzal, hogy milyen testben teszik ezt. Nem úgy Bodhidharma (másik nevén Ta Mo), aki egyszer ellátogatott a templom falai közé. Amikor meglátta, hogy a buddhizmus helyi képviselői milyen katasztrofális fizikális állapotban vannak, alaposan felforgatta a lustácska papok életét!
Hogyan alakult ki a Shaolin szerzetesek harcművészete?
Bodhidharma később 18 irányzatra bontotta szét a technikákat, melyek kiválóan alkalmasak voltak mind a testedzésre, mind arra, hogy a szerzetesek megvédjék magukat a fosztogatóktól. Ezek a rablóbandák egyébként meglehetősen sokat zaklatták szerencsétlen szerzeteseinket, ugyanis a Shaolin templom teljes autonómiát élvezett – és szenvedett, mivel ez azt is jelentette, hogy területén nem voltak érvényesek az állam büntetőjogi törvényei. Idővel fegyvereket is használtak, ezek közül a leghíresebb a sokszor feltűnő Shaolin bot.
Így kapcsolódik a Shaolin szerzetesek harcmodora és a buddhizmus
Nem tartod furcsának, hogy pont a buddhizmus, az egyik legbékésebb vallás képviselői fejlesztették ki a leghatékonyabb harcművészetet? Elsőre annak tűnhet, de a dolog persze sokkal árnyaltabb annál, hogy ilyen egyszerűen szembeállíthassuk a két dolgot, gondoljunk csak a keresztény lovagrendekre! Persze a szerzetesek által követett Chan, vagy ismertebb nevén Zen Buddhizmus egyáltalán nem támogatja az erőszakot, azonban az önvédelmet engedi. A szerzetesek életfilozófiája is erre épül: az erőszakmentesség filozófiáját kemény önvédelem alapú harcművészettel védeni.
Hogyan néz ki egy Shaolin pap átlagos napja?
5:00 ébresztő
5:15 – 5:30: qigong (egy speciális, meditációs torna, hasonlít a jógához)
5:35 – 6:30: reggeli kung-fu alapgyakorlatok
6:40 – 7:40: reggeli Buddhista tanítások
7:45 – 8:30: reggeli
9:00 – 11:30: a templom körüli munkák elvégzése
11:30 – 12:30: ebéd
12:40 – 14:00: délutáni pihenő
14:00 – 17:00: délutáni kung-fu gyakorlás
17:10 – 18:40: esti Buddhista tanítás
18:50 – 19:30: vacsora
21:00 – 23:00: minden napi kung-fu gyakorlat újbóli átismétlése
23:10: lefekvés
A Shaolin papok kíméletlen edzésmódszerei
Mi tagadás, az európai emberek számára meglehetősen visszás az a fegyelem és önsanyargatás, amivel a szerzetesek edzik testüket egészen kisgyermek koruktól kezdve. A gyakorlás folyamatos, a szerzetes haláláig tart. Kung-fut tanulnak, meditálnak és szigorú táplálkozási szabályoknak vetik alá magukat.
Mielőtt még bármilyen gyakorlatot elsajátítanának, minden gyereknek meg kell tanulnia a harcművészet szellemi alapjait. Különös figyelmet fordítanak a laza, már-már valószerűtlenül mozgékony ízületek elérésére, valamint a tökéletes légzés elérésére. Elképesztő mértékben fejlesztik a fájdalomtűrő képességüket is, van például olyan gyakorlatok, ahol a kosokhoz hasonlatosan egymáshoz ütik a koponyáikat. Az állhatatos edzés nyomai a összes templomban fellelhetőek: van olyan, több száz éves kövezett gyakorlótér, ahol a szerzetesek 15-20 centis mélyedéseket tapostak ki a kockakőből!
A végeredmény egy rendkívül ruganyos, de egyben elképesztően erős test, aminek segítségével tényleg emberfeletti teljesítményt tudnak elérni.
